Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig
állításban, több olyan, ami már az Inventarium sub. Lit. A. alatt is előfordul mint pl. Szikszai Beniamin: Biblia szövétneke (1814). A leltár e része összesen 42 tételt sorol fel, nem egyszer hiányos, pontatlan leírással. Ide kívánkozik annak elmondása, hogy a tehetős szegediek már a 17. sz.-tól kezdve - rendszerint ügyvéddel megíratva - végrendeletben intézkedtek vagyonukról.43 Ezek a végrendeletek a tanácsi iratanyagba kerültek, többnyire a tanács két tagja hitelesítette azokat. A levéltáros a későbbi időben kiemelte egy részüket és külön fondban tárolta. Számos végrendelet azonban az eredeti, tanácsi iratcsomókban maradt. Grünn Orbán német nyelvű végrendelete is a tanácsi iratanyagban található: az 1828. január 22-i tanácsülésen bontották fel.44 A végrendelet A., B., C. betűkkel tagolt mellékletét azonban a Grünn-nyomdára vonatkozó külön iratcsomóban őrzik. A leltár nem érinti a nyomda papírkészletét. Az üzem működésének folyamatosságához pedig bizonyos papírmennyiségnek állandóan raktáron kellett lennie. Éppen ezért a papír nagyon fontos és amellett értékes anyag is volt. Grünn Orbán raktári papírkészletének mennyiségére nézve más forrásból sem áll adat rendelkezésünkre. Kutatásaink eredményeként azonban utalhatunk arra, hogy a szegedi nyomda az 1810/20-as években a Kokován (Gömör vm.) működő első, a Körmöcön (Bars vm.) működő első, Mu- rányon (Gömör vm.) és Pápán (Veszprém vm.) dolgozó papírmalmokból bizonyosan szerzett be papírt. Ezek az üzemek többnyire a Magyarországon ekkor már alkalmazott méretű íveket készítették: médián (közepes: 30 X 50 és 38 X 56 cm), régészt (nagy fél posta: 40 X 40 cm) méretben.45 Grünn Orbán íves nyomatain is számos esetben e méretekkel találkozunk. A Grünn-nyomda a papírkészletét, vagy annak legnagyobb részét a könyvesboltban tárolta. Erre enged következtetni özv. Grünn Orbánné halála után Aigner József, Gerentsér János és Müller Ferenc tanácsbeliek által 1829 nyarán felvett leltár, amely a boltban 15 rizsma median nyomtató-, 90 rizsma közepes kancellária nyomtató-, 246 rizsma kis kancellária nyomtató-, 18 rizsma kalendárium borítására használt kék színű papírt, továbbá 11 rizsma közép, 5 rizsma kis kancelláriai írópapírt, 18 rizsma régészt-, 14 rizsma median, 2 1/2 rizsma regal írópapírt vett számba. Összesen tehát 406 és fél rizsma, azaz 203 250 különböző minőségű és méretű ívet számoltak össze és vettek be a hagyatékkal kapcsolatos hivatalos leltárba. Ilyen mennyiségű papír semmiképpen nem volt szükséges a boltban vásárlók papírigényének teljesítésére; túlnyomórészt a nyomda papírkészletének felelhet meg. Grünn Orbán az egyik számottevő alföldi nyomdává fejlesztette a szegedi officinát 1828 elején bekövetkezett haláláig. Ő maga a város tekintélyes polgárává vált, jelentős vagyonnal rendelkezett. Legfőbb értéket e vagyonban a Nagypiacon lévő háza alkotta, amely 182 négyszögöles telken állt, továbbá újszegedi parcellája. A Grünn-leltár szerint igen értékes készlettel rendelkezett a könyvesboltja és természetesen jelentős érték maga a nyomdafelszerelés. Szegedi nyomdászmesteri működésének csaknem három évtizede alatt betűkészletét kiegészítette és felújította: állandó és folyamatos kapcsolata a budai Egyetemi Nyomda betűöntödéjével nyomtatványainak egyre korszerűbb külsőt adott, ami elsősorban a műhelyében nyomtatott könyveken mérhető le, kisebb mértékben a közigazgatási nyomtatványain is. Örököseire Szegeden és a szomszédos vármegyékben is jól ismert üzemet hagyott, amely műszakilag és személyzet terén is fokozatosan érte el az 1828. évi szintet. Az ez évi országos összeírás szegedi adatai rögzítik, 61
