Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig

vács Jánossal, hogy utóbbi telekterületet biztosít Grünn számára, aki azon új épületet emel. Ezt az épületet közösen használják, „mind a kettő egyformán”. Grünn továbbépít- kezése vagyoni helyzetének javulását igazolja.27 Ennél azonban jelentősebb bizonyíték, hogy amikor segédje, a szintén komáromi születésű Beimel József feleségül vette a nyomdászmester leányát, hozományként 1820-ban Esztergomban nyomdát rendezett be számára. E könyvnyomtató műhelyt a legkorszerűbb, az Egyetemi Nyomda betűöntödéjéből származó klasszicista betűkkel szerelte fel. Beimel az Egyetemi Nyomdában tanulta a szakmát és az 1810-es évek második felében Grünn Orbánnál dolgozott, aki annyira elégedett volt a munkájával, hogy a leányát - gazdag hozománnyal - hozzáadta feleségül. Ez a leírás, amely Novák László nevezetes nyomdászattörténeti munkájában olvasható,28 kiegészítésre szorul. Grünn Orbán végrendeletéből, amelyet később ismertetünk, az is kitűnik, hogy Beimel az unokaöccse volt, akihez a fogadott leányát, Grünn Eleonóra Borbálát adta feleségül. Beimel azonban, miután első felesége meghalt 1829-ben, özv. Patzkó Jozefa pesti nyomdatulajdonos leányát vette nőül. Ily módon pesti nyomdatulajdonos lett, de emellett megtartotta esztergomi nyomdáját is.29 Beimel házasságai egyben fényt derítenek a nyomdászcsaládok összeházasodás útján is előforduló vagyonosodására.

Grünn Orbán anyagi gyarapodásának további bizonyítéka, hogy 1820-ban Újszegeden megszerezte az akkor eladott Szeged városi parcellákból (összesen: 17 parcella) a 2. számút, amely valamennyi új parcella között a legnagyobb területű. A térképrajz szerint igen jó helyen, az akkori hajóépítő műhelyek közelében volt.30 Társadalmilag is megbecsült ember; 1826/27-ben a polgárok külső tanácsának megbízásából egyik ülnökként („assessor”) írta alá a város Gazdászati székének üléseiről készült jegyzőkönyveket. 1825-től Konrád Keresztély személyében már faktort is alkalmazott.

Grünn Orbán nyomdájának 1817-re elért fejlődéséről fontos adatokat ismerünk annak az adatgyűjtésnek az eredményéből, amelyet Trattner János Tamás, a legnagyobb pesti nyomda tulajdonosa, számos irodalmi és tudományos munka, a Tudományos Gyűjtemény c. folyóirat kiadója végzett. Adatgyűjtésének eredményét e folyóirat 1817. évf. 12. számában tette közzé Magyarországi könyvnyomtató műhelyek 1817-dikbeli állapotjok c. közleményben. Megtudjuk a cikkből, hogy Grünn Orbán nyomdája 1 szedőt, 2 nyomtatót alkalmaz és évente 45 bála papír feldolgozására képes. (1 bála általában 2500 ívet jelentett.)

Trattner adatai szerint (Erdélyt nem számítva) 35 nyomda működött az országban, személyzetük összesen csak 251 főt tett ki. (5 korrektor, 12 faktor, 95 szedő, 121 nyomtató, 18 „könyvrakó”.) A 35 officina évente 3887 bála papirost tudott feldolgozni. A hazai nyomdák között a budai Egyetemi Nyomda volt a legnagyobb, évi 1500 bála papír feldolgozásával, 83 alkalmazottjával. Trattner János Tamás nyomdájában ötvenen dolgoztak és 648 bála papírt használtak fel egy esztendő alatt. A teljesítmény és a munkáslétszám dolgában egyaránt a nagy múltú debreceni nyomda állt a harmadik helyen, 17 szakképzett alkalmazottal és 280 bála évi papírfogyasztással. Az 50-150 bála közötti papírmennyiséget felhasználó nyomdák száma 12 volt (köztük a temesvári 60 bálával). A Grünn-nyomdával azonos teljesítményre képes a váci Gottlieb Antal nyomdája, míg valamivel több papír évi felhasználására volt alkalmas Jelinek Vencel nagyszombati, a sárospataki református kollégium nyomdája, valamint Füskuti Länderer Mihály pozsonyi nyomdájának pesti fiókintézete. Ezen felsorolt officinák egyaránt évi 50 bála

54