Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

3. A szegedi nyomdászat az 1810-es évek elejétől Grünn Orbán haláláig

H. C. követő ekklé’siának eggyik prédikátora. I. Rész. Új testamentomi sz. írás.

I. Darab. Sz. Máté évangyélioma. Szegeden, Nyomtatt. Ts, K. priv. Grünn Orbán Betűivel. 1814.) E könyv XVI, 17-585 old. + 1 lap, mérete 120 X 201 mm. Tükörméret 20 és fél X 37 és fél ciceró. Az „Elöljáró beszéd” élőfeje (páros oldalon az „Elöljáró”, páratlanon a „beszéd” szavak) kb. 12 pontos kurzív verzálisból szedve, alatta kb. 2 ciceró hézag után indul az oldal első sora. Az élőfej végigkíséri a kötetet, azonban az előszót követő könyvszöveg felett már csak kb. 12 pontos kurzív kurrensből, páros és páratlan oldalon is a megfelelő részek címe olvasható. Itt az élőfej és az oldal első sora között csupán kb. 8 pontos hézag látható. Az „Elöljáró beszéd” Grünn első számú, kora-klasszicista betűjéből szedett, a sorok közt kb. 2 pontos tágítással. A szerző 1813. szeptember 14-ével dátumozta az „Elöljáró beszéd”-et. Földvári József, a „debreceni egyházi vidék esperestje” mint cenzor október 12-én engedélyezte a kinyomtatását, mert nem talált a szövegben olyat, ami ellenkezne a „Helvetica Confessióval” és az 1791. évi vallási törvénycikkel. Az „L.S.” ugyanolyan megoldású, mint a korábban ismertetett Passus-on, csak itt kisebb méretű, kb. 2 és fél X 2 ciceró, hajlított léniákból álló keretbe foglalt. A cenzori engedély szövege a kötet szövegbetűjének garmond fokozatával egyező.

A címlapon2 több betűcsaládba tartozó betű látható, többségük az Egyetemi Nyomda betűöntő műhelyéből származik. Legnagyobb fokozatú a „Biblia” szó, amelyet az 1773. évi betűminta XXXIII. Duplex Tertia Versalia, míg a „Magyarázat” szót a XXXIX. Text Longa betűivel azonosítható betűkből szedtek. A Grünn-féle első számú szövegbetű kb. 12 pontos verzálisából való a „Szakaszok”, kb. 16 pontos verzálisából a szerző nevének („Szikszai Béniámin”) szedése. Az „I. Rész” és az „I. Darab” sorok áttört kurzív verzális díszbetűk. Az utóbbiakat a 18. sz. utolsó negyedében több nyomda betűmintájában is láthatjuk, csekély eltérést mutatva. Fontosnak tartjuk azonban, hogy bár az Egyetemi Nyomda öntödéje is előállította (lásd pl. Pavllo Wallaszky már említett 1808. évi könyvében a 43. oldalon a „Pars prior”, a 65. oldalon a „Sectio posterior” kifejezéseket), Grünn ezen betűje nem azonos vele, noha a fokozat egyforma: a Grünn által alkalmazott eme díszbetűnél az „R” betű szélesebb, a felső íve nagyobb; eltérő az „S” rajza is: az alsó és felső ívet összekötő ferde vonalak közül az Egyetemi Nyomda betűjében a baloldali vonal, Grünn betűjénél a jobboldali vonal az erősebb. Leginkább a pozsonyi Weber Simon Péter betűminta-könyvének címlapján a „Simonis Petri” névben előforduló betűre emlékeztet. Mivel Weber Simon Péter a bécsi Trattner- féle betűöntöde szedőanyagával szerelte fel üzemét, lehetséges, hogy Grünn is e betűjét Trattner bécsi betűöntödéjéből szerezte be, még a nyomda megnyitása táján.

A Szikszai-könyv címlapján (és magában a könyvben is több helyen) találkozunk olyan, átmeneti jellegű betűkkel, amelyek megfigyelhetők pl. a Jelinek-féle nagyszombati nyomdában előállított, 1805-re szóló kalendárium szedésében (ilyen például az „új, és ó testamentomi”, kb. 14 pontos, verzálisokból álló sor.) Láthatók Wallaszky fenti művében is. A kötet utolsó oldalán lévő „Tudósítás” szövege szerint a szerző a „Második darabot”, azaz a bibliamagyarázat újabb kötetét - miként az elsőt is - saját költségén kívánja megjelentetni. Ezért 1815. április 24-ig kéri a jelentkezéseket és azt, hogy 1 forint 15 krajcárt vagy a szerzőnek, vagy a debreceni Tikos István ügyvédnek, vagy a pesti Eggenberger József könyvkereskedőnek juttassák el. Az első kötetet csak mintegy 300 példányban jegyezték elő. Emiatt a szerző ráfizetett.

36