Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
2. A Grünn-nyomda és tevékenysége az 1800-as évek végéig
két 9 ciceró átmérőjű, háromszög vonalakkal ékesített körben helyeztek el. (II) A dokumentum szankcionáló részének 2-5. sorát az 1801. évi Tudósítás! kb. 16 pontos szövegbetűjéből szedték. Az irat hitelességét bizonyító három sor közül az első sor („Ki-ada- tott”) a szankcionáló szöveg első sorának megfelelő rajzú és fokozatú kurrens betűből való, az iratot hitelesítő Babarczi Imre neve a Kőszeghy-féle kötet címlapján látható második és negyedik sorral rajzra és nagyságra nézve azonos, kb. 18 pontos verzális betűkből áll. A harmadik sort alkotó szöveget, amely Babarczi tisztségét tünteti fel („tábla bíró, és all-jegyző által”) ugyanennek a betűnek kb. 12 pontos verzálisából szedték. Az impresszum „Szegeden” szava a korábban elsőként említett Grünn-betű mintegy 16 pontos verzálisával, a „Nyomtattatott Grünn Orbán betűivel” sor az 1773. évi betűminta XLIII. Media Minor kb. 14 pontos betűivel egyező. A füzetben az egyes szakmák megnevezését leginkább a 18. sz. közepén használt, a Kőszeghy-féle 1801. évi füzet címlapjának 7. sorában alkalmazott betű kb. 18 pontos verzálisából, a termékek nevét tartalmazó felsorolást pedig a törvényhatóságokhoz küldött 1801. évi Tudósítás! szövegbetűjének kurrenséből szedték. Csongrád vármegyének a későbbi években megállapított hasonló limitációi (pl. az 1809. évi, az 1811. évi vám- és adótábla, az 1818. évi vagy az 1824. évi révtarifák stb.) Szeged városra is kiterjedtek.'8 Az utóbbi két tarifáról a későbbiekben részletesebben is lesz szó. A szegedi nyomda és a vármegye közti együttműködés kapcsán utalunk arra, hogy olyan jelentős város, mint Hódmezővásárhely mezőváros (igazgatását 1873-ig a vármegye ellenőrizte), csak az 1820-as évek második felében jutott odáig, hogy igazgatási nyomtatványokat rendeljen Grünn Orbánnál. Ez érthető is, mert a szükséges nyomtatott űrlapokat, táblázatlapokat a vármegye rendelte meg, Hódmezővásárhely is, akárcsak a többi megyei helység, a megyétől kapta meg azokat. Csupán ki kellett tölteni. Példaként említjük az 1807: II. te. által a kincstár számára megajánlott „segedelemként” a jövedelmek hatod része vagy az ingó javak valóságos becsértékének század része fejében a Királyi Pénztárba befizetendő összegek kimutatását. A fizetendő díjakról Csongrád vármegye 1808. március 15-én Hódmezővásárhelyen tartott közgyűlése határozott. A határozatot Grünn Orbán nyomtatta: a 10 oldalas, 240 X 361 mm-es, 37 X 66 és fél cicerós tükörméretű, ragasztott gerincű füzet a szegedi levéltár nyomtatványgyűjteményében is látható. Az 1. oldal legelső sorát a megyegyűlési határozatok esetében szokásos barokk antikvából szedték: az Egyetemi Nyomda 1773. évi betűmintájá11. ábra 30
