Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

11. Részvénytársasági nyomdák

is. Egy-két példa e városból: A Nép, Szeged Hétfői Újság, Mai Színlap, stb. Utóbbit szintén a Délmagyarország nyomda állította elő. A Délmagyarország első száma a 43. oldaltól végig hirdetéseket tartalmaz, de előfordulnak hirdetések a korábbi oldalakon is. A nyomda saját hirdetésében (56. oldal) az áll, hogy az üzem könyvnyomda, könyvkötészet, tömöntöde, „a legújabb rendszerű körfogó és gyorssajtó gépekkel, úgyszintén a legmodernebb betűfajokkal gazdagon föl­szerelve”. „Elsőrangú munkaerők.” „A vállalat különös súlyt fektet nyomtatványai ízlé­ses, a mai kornak megfelelő elkészítésére.” A hirdetés idézett tételei megfelelnek a valóságnak. Pl. a Gebrüder Klingspor betűöntöde (Offenbach am Main) modern, sze­cessziós ízlésű betűcsaládjai közül jó néhányat felfedezhetünk a lapnak már a legelső számában. Az első szám 1. oldalán kezdődő tárca címe („Mikszáth Kálmán a Délmagyaror- szágról.”) a Peter Behrens által 1907-ben tervezett Behrens-Kursiv 20 pontos fokozatá­nak megfelelő betűkből szedett. Ugyanennek a betűnek 10 pontos grádusából állították össze Az Est c. fővárosi lap felelős szerkesztőjének, Miklós Andornak az új lapot üd­vözlő négy soros szövegét. Igen nagy figyelemfelkeltő erővel bíró, művészi betű, amely eltér ugyan a hagyományos betűalkotási formáktól, anélkül azonban, hogy teljesen ki­küszöbölné a betűtervezés régebbi törvényeit. Jellemzői a szecessziós hajlítások és a geometrikus formák. Reklám- és kiemelő betűként is igen hatásos. (234) A nyomda bir­tokolta e betű 12, 14 és 24 pontos fokozatait is. Az előbbire: a május 22-i szám vezér­cikkének 2. oldalán a kiemelt szavakat ebből a betűfokozatból szedve helyezték el a szedésben. A 14 és 24 pontosok a „Délmagyarország” nyomdában nyomtatott, 1910. szeptember 1-től megjelenő Mai Színlap, vagy az ugyancsak szeptembertől itt előállí­tott Szegedi Gyorsíró c. folyóirat egyes hirdetéseiben láthatók. 'Tnikszétt)' 'Kaimén a Défmagyarországróf. 234. ábra Ugyancsak a Klingspor öntöde terméke az az 1905-ben metszett Steinschrift betű, amelyet a „Délmagyarország” nyomda kezdettől birtokolt. Már a legelső lapszámban, pl. a nyomda hirdetésében a telephelyet (Korona u. 15.) e betű 48 pontos fokozatának ver- zálisával, a nyomdáról szóló tudnivalók egy részét 36 pontos kurrensével szedték. Ter­mészetesen sok egyéb példa is idézhető. (235) A Klingspor cég 6 ponttól 84 pontig, 15 fokozatban gyártotta e betűtípust. A „Délmagyarország” nyomda kiterjedten használta hirdetésekben, egyes cikkek címeként az ugyancsak Klingspor-öntöde 1906. évi met­szésű Magnet betűjét, amelyről a az özvegy Leopoldné-féle nyomdánál már volt szó. Az 1910. szeptember 4-i számban pl. a 14. oldalon olvasható hirdetés címszavai („Ma­gyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság. Budapest.”) ennek a betűnek a 20 pon­tos fokozatával egyezők. Hasonlóan sokszor alkalmazza a nyomda hirdetésekben, cikk­eimként, rovatcímként a Klingspor-cég szintén 1906. évi házimetszésű betűjét, a Fals- taffot. Az öntöde 6 ponttól 84 pontig, 15 fokozatban állította elő. 60 pontos fokozatá­nak verzálisát látjuk pl. a Délmagyarország legelső számának 31. oldalán; Landesberg 308

Next

/
Thumbnails
Contents