Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
10. Kisebb nyomdák az 1880-as évektől 1918-ig
Szegedi Gyorsíró c. havi folyóiratot. A munkát azonban gyenge színvonalon, kellő gondosság nélkül végezte. Noha kis üzemről van szó, a szedőanyaga meglehetősen gazdag: 1917/18-ban több fajta címbetűt, mintegy négy féle szövegbetűt birtokolt. A folyóiratot 26 X 40 és fél cicerós tükörmérettel, a szöveget - a 165. ábrán már bemutatott-, D. Stempel-féle Magere Römisch betűtípus 10 pontos fokozatával szedve nyomtatta. Megvolt a nyomdában a Römisch Kursiv és a Halbfette Römisch típus is. A lapcímet a Genzsch & Heyse öntöde (Hamburg) 14 fokozatban előállított Graziosa 48 pontosával egyező betű verzálisával szedték. (221) A Schwarcz-nyomda nevezetes betűje a Holländische Antiqua, a Holländische Kursiv és a Halbfette Holländische Antiqua, amelyeket szöveg-, illetve címbetűként használt. (Korábban már ezekről is volt szó.) Groteszkjei közül finom vonalvezetésével kitűnik a Magere Venus-Grotesk, amelyet három német öntöde is előállított (Bauersche Giesserei, J. John Söhne, Ludwig & Mayer). Ezzel azonosítható betű 10 pontos fokozatát pl. a Szegedi Gyorsíró 1918. január-márciusi, Bódogh János emlékszámában látjuk. (222) A mesterre emlékező írások közül két cikket is szedtek vele. A füzet 43. oldalán másik érdekes és eléggé ritkán előforduló betű a hazai nyomdaiparban a Wilhelm Woellmer berlini öntöde Lessing-Kursiv betűjével azonosítható: az egyik méltatást ennek 10 pontosával egyező betűvel szedték. A szöveg első sora illusztrálja a Schwarcz- féle nyomda nem mindig kielégítő munkáját. (223) Az üzem rendelkezett a Scheiter & Giesecke-féle Wittelsbach betűvel is, amelyet reklámokban alkalmazott. Az 1944-ig fennállott cég nyomdája - az 1929-ben felvett nyomdászstatisztika szerint - mindössze 4 főnyi személyzettel (1 szedő-korrektor, 1 szedőtanuló, 1 gépmester, 1 berakónő), továbbá 3 nyomógéppel rendelkezett. HEGEDI GYORSÍRD 221. ábra Krisztus Urunk születése után és a szegedi árvíz előtt az 1874/5. tanévben érkezett meg Szegedre rendszerünk Messiása: Bódogh János táviró tiszt. Közte és Markovits között az arányt majdnem olyannak találom, mint Mózes és utóda között, mert Markovits meg222 ábra ffódoghbaü, egykori tanáromban, az Őszinte hivatás szereidét tiszteltem, ezért mindig a hála érzetével gondolok rá. Szeretett tanáramhoz való vonzódás talán az egyedüli érzelem, amely az idő forgásával nemcsak hogy nem csökken, hanem erősödik• Demjén Glemér. 223. ábra 19* 291
