Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
10. Kisebb nyomdák az 1880-as évektől 1918-ig
sz. alatt bírt telephelyet. Vétel útján azonban már 1911. november 3-án Kertész János szegedi lakos tulajdonába került, aki villanyerőre rendezte be és Párizsi körút 25. szám alá helyezte át. Erről beszámolt a Grafikai Szemle 1911. decemberi száma. A Kertésznyomda már az 1912 jún.-ban felvett nyomdászszakegyleti statisztikában is szerepel: 1 szedőt alkalmazott heti 42 K bérrel, ami a legmagasabb volt a szegedi nyomdákban ekkor fizetett szedőbérek között. Volt 1 szedőtanonca és 1 munkásnője. A statisztika szerint 2 nyomógéppel dolgozott, napi 8 és 1/2 órás munkaidőben, egészséges körülmények között. Az 1917. júniusi adatfelvétel csupán 1 szedő- és 1 gépmestertanoncot mutat ki, valamint 1 nyomógépet. Napi munkaidő 9 óra. A háborús viszonyok tehát különösen megviselték ezt a kis nyomdát. Kertész 1919/1920 fordulóján eladta üzemét Lor- berbaum Zoltánnak; a műhely László Zoltán és társa könyvnyomdái műintézet cég néven működött tovább ugyanott. (Lorberbaum mellett két másik társ: Klein Sándor és Malatinszky Lajos.) 1922. szeptember 12-én a tulajdonosok bejelentették a polgármesternek, hogy az iparigazolványukat visszaadták.29 A cég adta ki 1920. március elejétől 1922. szeptember 12-ig a Sportújság c. hetilapot. A nyomdaüzem az előbbi cégnéven az 1920-as évek közepéig tovább működött. A Kertész-féle nyomda egyik korai terméke A Szegedi Katholikus Nővédő-Egye- sület Évkönyve az 1912. évről c. kiadvány. E kötetnél azonban részletesebben szemlélhetjük a nyomda szedőanyagát A „Miasszonyunkról” nevezett iskolanővérek róm. katolikus elemi tanítónőképző intézet 1911/12. tanévi értesítőjén. (A Kertész-nyomda készítette - hasonló megoldásokkal - az intézet 1912/13. és az 1913/14. évi értesítőjét is.) A címlapon az EMB Corvinus Garmond, Mittel, Doppelmittel, Petit és Nonpareille fokozatainak verzálisait alkalmazta; az egész címlapot azonos betűcsalád tagjainak különböző fokozataiból állította össze. A legfontosabb szót („értesítője”) a Doppelmittel verzálisával szedték. A címlapot rontja, hogy a legutolsó sorban levő megjelenési évszámot („1912.”) nem középre zárták, hanem elcsúszott jobbra. A címlap sorait olyan körzetbe foglalták, amelynek legjellemzőbb része a H. Berthold-féle Anker-körzet cice- rós darabjaiból áll. E körzetet azonban mindkét oldalon grobfein léniával keretezték, ettől 6 pontos távolságra pedig kb. 3 pontos léniakörzetet helyeztek el. (212) A léniák illesztése több helyen kívánnivalót hagy maga után. Az arab számos fejezetcímeket a Corvinus 12 pontos kurrensével, a római számos, tehát a fő fejezetcímeket pedig a Corvinus 1 1/2 cicerós fokozatával szedték. A szövegbetű a Bauersche Giesserei Antiqua 188 f betűjének általában 10 pontos, a tanulók névsorában 12 pontos betűjével látszik azonosnak. (213) Burkus András nyomdája A Juhász és eredetileg a Hoffmann-féle kis nyomdák mellett újabbként említhető Burkus András nyomdája is. A tulajdonos elsősorban könyvkötő és papírkereskedő. A Grafikai Szemle 1912. szeptemberi számában olvasható híradás szerint már megnyitotta nyomdaüzemét. (Batthyány u. 4.) A nyomtatványok iránti szükséglet tényleges megnövekedése szolgálhatott alapul e nyomda létesítéséhez is. Burkus az 1915. júliusi nyomdászszakegyleti adatfelmérés szerint (ebben szerepel először) 1 szedőt foglalkoztat napi 9 órás munkaidőben. Egyéb alkalmazottja nincs, de van 2 nyomógépe. A nyom284
