Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

10. Kisebb nyomdák az 1880-as évektől 1918-ig

ra - 1000 meghívót is. Néha akadtak vidéki megrendelői, pl. 1914 áprilisában a hódmezővásárhelyi Bandula kereskedőcég, vagy a Békés megyei Bánfalva község takarék- pénztára. Rendszeresen szállított nyomtatványt a szegedi Központi Tejcsamok számára: pl. Kimutatás a kiszolgáltatott tejtermékekről.

Elegáns űrlapot készített a nyomtatványok kimutatására. A nyolcadíves papírra nyomott, címmel és hasábfejjel ellátott lap legkiemeltebb részeinek szedésére a Traub B. és társa cég esetében már bemutatott Halbfette Holländische Antiqua különböző fokozatait használták. A „Kimutatás” szót 20 pontos, a „Bruckner Dezső szegedi nyomdatulajdonos könyvnyomdájában” kifejezést 14 pontos fokozatával azonos betűből szedték. A táblázatfejben a legszélesebb hasáb címét is ugyanezen betűből állították össze („A nyomtatvány czíme”). Az űrlap címének 3. és 4. sora a Holländische Antiqua 14 pontos grádusával egyezik. Az űrlap 1-2. és 4. hasábfejének betűit a H. Berthold berlini öntöde Lateinisch betűtípusának 12 pontos fokozatával azonosíthatjuk. A táblázatkeretként használt léniák eléggé pontosan illesztettek. Igen finom, pontozott léniát használtak az egyes tételek leírására szolgáló vízszintes segédvonalak céljára.

Varga József „Petőfi” nyomdája

Az üzem 1910-ben kezdte meg működését Vásárhelyi sugárút 10 sz. alatt. A tulajdonos tanult nyomdász, aki saját nevén szerepeltette a vállalkozást, később „Petőfi” Nyomda néven. 1913-ban már bizonyosan ez volt a nyomda neve. Bélyegzője szerint »„Petőfi” gyorssajtó-nyomda Szeged.”» A „Petőfi” Nyomda 1919-ben az ABC nevű helyi bolsevista ellenes „komité” kiáltványát is kinyomtatta. Az 1911. szeptemberi nyom- dászszakegyleti statisztikában már szerepel: 1 szedőt (34 K-ás hetibérrel) és 4 munkásnőt alkalmaz. Valamennyi szegedi nyomda közül ekkor Varga József fizeti a legmagasabb szedőbért. A munkaidő napi 8 és 1/2 óra, akárcsak a többi szegedi nyomdában. A gépmesteri teendőket bizonyára a tulajdonos látta el. A nyomdahelyiség egészséges. Egy évvel később már szedőtanoncot is alkalmazott, a munkásnők száma azonban csak egy. A nyomda ekkor 2 nyomógépet bírt. A szedőbér 38 K-ra emelkedett, a munkaidő maradt napi 8 és 1/2 óra. Az említett bér meghaladta az érvényben levő árszabály által Szegedre nézve rögzített 30 K-ás minimumot.

E műhely csak kisebb nyomtatványokat tudott készíteni. Közülük példaként megemlítjük A Szeged-Alsóvárosi Iparoskor alapszabályai c., 8 oldalas füzetet (140 X 160 mm, a szedéstükör 18 X 30 ciceró). A szürke színű borítón a cím első sorát a 205. ábrán már bemutatott Halbfette Romana betű 16 pontos fokozatával azonosítható betűvel szedték. A harmadik sor („alapszabályai”) az előbbi betű 28 pontos kurrensével egyező. A füzetben feltűnik még e betűtípus 8 pontos és 12 pontos fokozata is. A borítón levő finom körzet a Florentiner Ornamente, Serie 1569, a sarokdíszek pedig e sorozat 507 sz. darabjaival azonosak. Az A. Numrich & Co. lipcsei betűöntöde gyártotta. A borítón levő dísz az EMB Minerva körzet 12. darabjával azonos. Szövegbetűként a Römisch antikva 10 pontos fokozatát alkalmazták. E betűt 3 öntöde is ajánlotta. Az alapszabály fejezetcímeinek betűi a Römisch-Kursiv 10 pontos fokozatával egyezők. (211)

E szolid kis nyomtatvány azt mutatja, hogy Varga József is igyekezett korszerű, modem szedőanyagokat beszerezni és ezek alkalmazásával a nyomtatványpiacon meg282