Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
2. A Grünn-nyomda és tevékenysége az 1800-as évek végéig
először szeptember 11-én utalt ki Grünn könyvnyomtatónak 26 forintot passzusnyomtatásért, majd október 30-án 132 forintot. Az utóbbi adat azért fontos, mert a bejegyzés azt is tartalmazza, hogy 10 rizsma (akkoriban: 500 ív) passzus előállításának díja. Ezt összevetve a szeptemberi adattal, az derül ki, hogy a város először csak kb. 2 rizsma passzust készíttetett.13 Nem állapítható azonban meg, hogy ebből mennyi volt az útipapír és mennyi a jószáglevél. Mivel e dokumentumok a hatósági kitöltés után az utazó illetve jószágtartó személyek tulajdonába kerültek, többnyire csak valamely különleges esetben jutottak a közigazgatási levéltárakba. Sikerült találnunk olyan útilevelet, amelyet 1803. június 18-án a „csabai bírák” állítottak ki.14 A nyomtatvány 123 X 190 mm nagyságú. A rajta látható nyomdabetűk alapján Grünn-terméknek tartjuk. (Ez időben és még hosszú ideig az ún. aprónyomtatványok legnagyobb részén nem látható nyomdajel.) A „Passus.” címszó és a „Nro.” rövidítés hasonlít az Egyetemi Nyomda 1773. évi betűmintájában LVI1I. Parangon Antiqua néven szereplő, tehát kb. 18 pontos betűire. (9) A Passus négy főhasábra tagolt, a hasábfejek szövegei Grünn első számú szövegbetűjének kb. 12 pontos fokozatából szedettek. A hajlított léniadarabokból összerakott, locus sigilli „kör”-be kb. 10 pontos, más betűcsaládba tartozó betűkből szedték be a „Békés Vármegye” kifejezést. (Grünn Orbán 1826. évi nyomdaleltárában nem szerepel Békés vármegye címere vagy pecsétje nyomására szolgáló metszet). Ezen űrlapon is a vízszintes és függőleges szalagok találkozásai nagyon rosszul, illetve egyik helyen sehogyan sem illesztettek. Pedig a pontos szalag- illetve léniaillesztés már a 18. sz.-ban is követelmény volt az olyan nyomtatványok esetében, ahol akár a címoldalon, akár másutt (pl. tudományos könyvek táblázataiban) egymást keresztező léniákat alkalmaztak. Ugyanez a követelmény akkor is fennállott, ha a léniát több darabból kellett összeállítani. Azonban a nyomdászat akkori technikai színvonala mellett, főleg a táblázatfejek léniáinak találkozásánál a léniák közötti hézagok nem voltak elkerülhetők a leggondosabb munka mellett sem. Gyakran láthatók Grünn Orbán és Grünn Orbán örököseinek táblázat-nyomtatványain hézagos (kantris) léniák. Még az olyan nevezetes üzemből is, mint a pesti Trattner János Tamásé, szintén kerültek ki nagyon rossz léniaállítással készült táblázatok. Utalunk N. Nagyváthy János: A magyar házi gazdasszony c., Tratt- nemél készült könyvre, amelyben a 89-90. oldalként szereplő, valójában behajtott táblázat léniái sehogyan sem illeszkednek, a folytatólagos léniák különböző vastagságú darabokból összeállítottak, a szalagkeret sarokillesztései komoly kívánnivalókat hagynak, a táblázat függőleges léniái nem esnek pontosan egymás alá a vízszintes léniák által megtört helyeken. Nagy fontosságú nyomtatványok esetében azonban, mint pl. egy-egy nyomda betűmintakönyve, még a kisebb nyomdák is igyekeztek ügyelni a keretléniák gondos, pontos illesztésére. Ezt mutatják SzentkÚTY PÁL említett könyvében közölt betűminta címlapok reprodukciói is. 9. ábra 27
