Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
10. Kisebb nyomdák az 1880-as évektől 1918-ig
Wesselényi nyomdája, ahhoz képest, hogy nem túl kiterjedt üzletkörrel bírt, jól használható, de aránylag kevés modem szedőanyaggal rendelkezett. Az egyik betűtípusa, az Amerikanische Grotesk egyedi volt Szegeden. Bartos Lipót nyomdája E nyomdáról aránylag kevés adattal rendelkezünk. A Bartos Lipót egyéni céget 1900. július 12-én jegyezték be könyv- és papírkereskedő cégként. Egyes adatok szerint nyomdája már 1904-ben működött. Az bizonyos, hogy az 1906. szeptember 24-i főkapitányi jelentés szerint Bartos könyvnyomdaüzeme Klauzál tér 6. szám alatt található. A nyomdászszakegylet 1904. júniusi adatfelvétele szerint a szegedi nyomdák között még nem szerepel. A következő évek statisztikái azonban említik. Az 1910. júliusban felvett szakegyleti statisztika szerint (tehát abban az évben, amikor előállította a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara 1909-ről szóló jelentését), a műhely 4 szedővel (átlagkeresetük fejenként 30 K hetente), 1 gépmesterrel (32 K hetibér), 2 szedő- és 1 gépmestertanonccal, 1 férfi segédmunkással és 2 nőmunkással egészséges helyiségben, napi 8 és 1/2 órás munkaidővel dolgozott. A Bartos-nyomda aláírta az ez évben érvénybe lépett kollektív szerződést: 11 főnyi személyzetét árszabály szerint foglalkoztatta. Egyike volt annak az öt szegedi nyomdának, amelyet a szakegylet ekkor nem helyezett blokád alá (a többi 6 szegedi nyomdára zárlatot hirdetett). Az 1912. évi adat- felvételkor 7 szedőt (32 K-ás átlagbérrel), 1 gépmestert (42 K-ás átlagbérrel), 2 munkásnőt, 1 segédmunkást egészséges helyiségben, napi 8 és 1/2 órás munkaidővel alkalmazott. A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara az 1909-ről szóló beszámolóját a Bartos- féle nyomdában készíttette. Talán az a törekvése játszhatott ebben közre, hogy a jelentéseiben mindig nagyra értékelt, az ország vidéki viszonyait tekintve legelső helyre sorolt szegedi nyomdaipar kisebb üzemeinek fejlesztését is előmozdítsa. A 196 oldalas testes kötet ez esetben is gondos nyomdai munkával készült. 182 X 252 mm-es, 28 X 43 és fél cicerós tükörméretű könyv. A korábbi kamarai évkönyvektől tipográfiailag előnyösen különbözik; tulajdonképpen egyetlen betűcsalád tagjait, a Romana betűcsalád álló, kurzív és félkövér változatait alkalmazták. A Romana antikvát 3 német betűöntöde is előállította: a Haas’sehe Schriftgiesserei (Münchenstein) 6 ponttól 72 pontig, 14 fokozatban; a J. D. Trennert & Sohn (Altona-Elbe) ugyancsak 6 ponttól 72 pontig, 14 fokozatban; a Ludwig & Mayer betűöntöde (Frankfurt am Main) 6 ponttól 60 pontig, 13 fokozatban. A Bartos-nyomda birtokolta és alkalmazta a Romana Kursiv betűt is, amelyet csak a két előbbi öntöde gyártott: a Haas’sche 6 ponttól 28 pontig, 10 fokozatban, a J. D. Trennert 6 ponttól 36 pontig, 9 fokozatban. A kötet címlapján a legkiemeltebb szó az „évkönyve”, amelyet a Romana 3 cicerós verzálisával szedtek, az egyes betűk között kb. cicerós tágítást alkalmazva. A „Kereskedelmi és Iparkamara”, valamint a „közgazdasági viszonyairól.” sorok a Romana text verzáliasaiból, a „Kiadja” szó a petit, „a szegedi” sor a tercia fokozat verzálisából való. A 6. oldalon levő „Bevezetés” szövegét Romana cicerós fokozattal, 2 pontos sorközzel szedték. A Bevezetés aláíróinak neve Halbfette Romana cicerós grádusából va277
