Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
10. Kisebb nyomdák az 1880-as évektől 1918-ig
mumot kapnak. (A többi 6 szegedi nyomdában 20 K volt ekkor a minimum.) Gönczi nyomdája 1899-ben gázmotorral bírt. A tanoncokkal kapcsolatos „rablógazdálkodás” miatt is rossz híre volt e nyomdának a szervezett munkások körében, mert gorombán bánt az alkalmazottaival és a szegedi nyomdák közül itt volt a legnagyobb a tanoncok arányszáma. Goromba, sértegető modora miatt gépmestere pert indított ellene.9 Gönczi nyomdája Horváth Mihály u. 9. sz. alatt működött. A tulajdonos könyvkiadó tevékenységet is folytatott. Ezt tanúsítja - többek között - az 1897-ben általa megjelentetett kötet: Rió [Békefi Antal]: Betyárok. Történetek az alföldi rablóvilágból gróf Ráday korában. A kötetnek egy utólag, a bekötéskor túlságosan körülvágott példányát láttuk, így az eredeti papírméretet még hozzávetőlegesen sem becsülhetjük meg. A tükörméret 18 X 28 ciceró. A címlapon a leghangsúlyosabb rész („Betyárok”) a Poppelbaum-öntöde 1896. évi mintájának Mediaeval-Versalien, 20 ponttól 36 pontig, 3 fokozatban kínált 24 pontos betűjével egyezik. A „Történetek” szó betűi a Scheiter & Giesecke Mediaeval-Antiqua Versalien tertia betűivel azonosíthatók. Ugyanezen sorozat 12 pontosából való „az alföldi rablóvilágból”, 10 pontosából a „gróf Ráday korában”, 6 pontosából az „Irta” szó, a szerző neve („Rió”) pedig a 12 pontosából. Az egyes novellák címeit ugyancsak a Scheiter & Giesecke öntöde Breite halbfette Renaissance garamond betűjével azonos típusból szedték. A szövegbetű is a Scheiter & Giesecke öntödéje által gyártott Antiqua No. 76 10 pontosával azonosítható (lásd a 727. sz. ábrát). A sorok között 2 pontos tágítást alkalmaztak. Az egyes történetek kezdő oldalának élén különböző eredetű díszléceket alkalmaztak; pl. a 21. oldalon a Scheiter & Giesecke Holbein Einfassung Serie 6<5-ba tartozó elemekből összerakott, 16 és fél ciceró széles dísz látható. A novellák végén záródíszeket helyeztek el, amelyek ugyancsak különböző eredetűek. Akad köztük az EMB 1895. évi mintájában látható: a 12. oldalon a Divatos Lénia-Ornament 34. sz., a 84. oldalon ugyanezen sorozat 61-62. sz. darabjainak megfelelők. Több záródísze a Scheiter & Giesecke Allerlei Zierat Accidens Silhoutten sorozatból való: pl. a 10598. sz. a 117. oldalon, a 10603. sz. a 140. oldalon látható stb. (198) 198. ábra Gönczi 1897-1903-ban 21 bibliográfiailag számbavehető művet adott ki, ebből 15 szépirodalmi, 6 szakmunka. Megjelentette Csokonai, Kisfaludy Károly és Petőfi összes műveit (utóbbiakat Horváth Cyrill gondozásában), és Leo Tolsztoj: Mi a művészet c. könyvét. Az üzleti haszon reményében bocsátotta közre Rió említett műve mellett Rinaldo Rinaldini kalandos történetét.10 Nyomdája dolgozott a Kisteleki Takarék- pénztár számára is: az 1897-ről és az 1899-ről szóló üzleti jelentését Gönczi nyomtatta. Az 1897. évi jelentés tanúsága szerint bírta a Zierschrift „Lincoln” betűt is, amelyet a Poppelbaum betűöntő cég állított elő. Az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentésének címét pl. ebből a betűből szedték (A 138. sz. ábrán már bemutattuk). Az öntöde 267
