Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
10. Kisebb nyomdák az 1880-as évektől 1918-ig
10. KISEBB NYOMDÁK AZ 1880-AS ÉVEKTŐL 1918-IG Szeged város 1880-as évektől megfigyelhető gyors fejlődése, igazgatási, kulturális, műszaki, politikai, társadalmi, gazdasági stb. életének erőteljes növekedése, vonzáskörének szélesedése lehetővé tette és megkövetelte további új nyomdák létesítését. Közülük több felzárkózott a már korábbi, nagyobb nyomdák közé, mint Vámay vagy a két Endrényi nyomdája, több azonban megrekedt a kisipari szinten. Eleve kisszerű felszereltség miatt csak olyan nyomtatványszükséglet kielégítésére vállalkoztak, amelyeket a tulajdonos, vagy a művezetője egy-két alkalmazott segítségével megoldhatott. Ilyen volt az 1883-1886. közt alakult Menner-, Czeizler-, Obláth Antalné-féle nyomda. Annyira kisszerűek, hogy a tulajdonosok teljes nevét sem sikerült mindeniknél felderítenünk. Beck Adolf kőnyomdája Ez a nyomda az 1880-as évek első felében létesült a Somogyi utcában. 1883-ban már működött, kőnyomdaként. Kevésbé igényes kőnyomatokat 1883 október-novemberében szállított a városnak; a polgármester 1883. október 7-én 18 Ft-ot, október 15-én 18 Ft-ot, november 15-én 9 Ft-ot utalt ki számára. Az október 15-i összeget a közvágóhídi telep rajzlapjainak sokszorosításáért kapta.' Az üzem később ólombetűket is beszerzett, ennek folytán olyan könyvet is tudott előállítani, amelyben kevés ólomszedés, sok kőnyomat található. 1899-ben a szegedi főgimnázium gyorsíróköre megjelentette Bódogh János: A magyar gyorsírás tankönyve. A Gabelsberger-Markovits rendszer szerint, c. művét. (Szeged, E. n.) A kötet igen gyarló nyomdai munka: elrettentőén zsúfolt, szecessziós vonalvezetésű rajzokkal túldíszített, nehezen áttekinthető, rosszul komponált címlappal bíró könyv. A köteteimet szinte teljesen elnyomja a lap felső részén levő, félköríves keretbe foglalt levél és indadísz. A lapon 5 sort kézírást utánzó betűvel szedtek; az alkalmazott betű a Scheiter & Giesecke betűöntöde Halbfette lateinische Schreibschrift Tertia betűjével azonosítható. A címlap több sorát az 1840-es évekbeli, Beimel és Kozma-féle árnyékolt verzális díszbetűkből szedték. A kötet előszavához és a szövegéhez a Bauersche Giesserei által előállított Antiqua 704/10 pontos fokozatát használták, kiemelésre az ennek megfelelő, Antiqua-Kursiv í 10 pontosát. Komoly sze- dési hiba, hogy egyes, kurzívból szedett szavak utolsó betűje álló betűből való. (Pl. az előszó 2. sorában a Vitaírás szó utolsó betűje.) Az „Előszó” címet keskeny verzális groteszk betűből, a fejezetcímeket pedig egy mediaeval típusú betű 16 pontos kurrenséből állították össze. Ez a kis nyomda - a rendőrfőkapitány jelentése szerint - 1901. április végén beszüntette működését.2 261
