Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
2. A Grünn-nyomda és tevékenysége az 1800-as évek végéig
az, amely később, az 1814-ben kiadott betűmintájában Tertia Antiqua Major megnevezéssel látható. E betűnek a verzálisából való a „Fegyveres polgárok!” kezdetű megszólítás első sora is. A színjáték szövegét az 1804. évi Cicero-válogatás betűjéből (kb. 12 pontos), az egyes felvonások („részek”) színhelyét feltüntető sorokat az 1773. évi LXX. Brevier Antiqua betűiből szedték. Vedres e műve 98 X 175 mm-es méretű lapokból áll, 17 és fél X 33 és fél cicerós tükörrel bír. Az Egyetemi Nyomda betűöntödéje klasszicista rajzó betűinek megjelenése az 1809. évi Grünn-nyomtatványon fordulópont a nyomda történetében. A Vedreskönyv igen gondos nyomdai munka, ami egyben történeti forrás is, részben a vár különböző oldalait ábrázoló metszetek, részben a hazai klasszicista betűknek - legalább a könyv egyes helyein történt - alkalmazása miatt. A bevezető rész a kor ünnepi kiadványain gyakorta alkalmazott eljárással szedett: a lapnak a középső és alsó részére helyezett, itt kb. 22 és fél ciceró magas, 15 soros szedéstükörrel készült. A címlap gondos, arányos, jól elhelyezett, különböző fokozatú, több betűcsaládhoz tartozó betűkből szedett. Találunk rajta 18. sz.-i eredetűt, de olyan sorokat is, amelyekbe belekevertek az Egyetemi Nyomda 1814. évi betűmintájában szereplő, tehát e nyomda betűöntödéjében már 1814 előtt már gyártott betűket is: „Azon város történeteibül kivett” = Petit Antiqua (verzális), „Vedres Istvány” = Garmond Antiqua Minor (verzális), „Grünn Orbán által” = Garmond Antiqua Minor (verzális). Az Egyetemi Nyomda 1814. évi betűmin- takönyvében összegzett modem, Falka-féle betűk több fokozatának megjelenése Grünn Orbán nyomdájának újabb, immár klasszicista betűcsaláddal történt gyarapodását jelenti. A késő barokk, a kora klasszicista és a klasszicista betűk keverését egy-egy nyomtatvány - rendszerint - címlapján a nyomdának kb. 1809/1810-től számítható újabb korszakában gyakorta láthatjuk. Az 1809. évi nemesi felkelés eseményei kapcsán Szegeden nyomtatott további munkákra nem térhetünk ki. Ez az eseménydús időszak a nyomdatermékek számát városunkban is jelentősen növelte: 1805-ben 16, 1809-ben 23 munka hagyta el a Grünn- sajtót. (1801-1804-ben csupán 17, 1806-1808-ban összesen 27.) Végeredményben a Grünn-nyomda 1801—1809. években összesen 83 könyvészetileg számontartott nyomtatványt készített. Ebben néhány céhlevél, megyei árszabás, a nyomda működésének megkezdéséről szóló Tudósítás! is benne van. (A számítás alapja: Sikaláné Sánta Ildikó könyvtárosi szakdolgozatásban közölt bibliográfia.) A fenti számszerű adatok is a nyomda teljesítőképességének, működése kiterjedésének bizonyítékai az 1801-1809. évi időszakban, akárcsak a közigazgatás számára készített anyagok. Közigazgatási nyomtatványok A szegedi nyomda első megrendelői közé tartozott Szeged város tanácsa, amely már az 1801-re szóló tanácsi mutatókönyv, az ún. Elenchus űrlapjait Grünnél készíttette. A mutatókönyvet a következő év elején állították össze, amikor már teljes áttekintés volt a megelőző év ügyiratairól. Az ügyek tárgyát betűrend szerint csoportosítva vezették rá az ívekre. Ezeket a lezárás után könyvkötővel (1836-ig Kibling József) az ívek közepén történő hajtása útján kemény táblás kötetekbe köttették. Grünn birtokában lévő betűkkel nyomtatták az ekkor még öt hasábos táblázatfejben olvasható szavakat. Egy 25
