Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
9. A régebbi eredetű szegedi nyomdák az 1890-es évektől 1918-ig
A VNYOSZ-nek sikerült elérnie, hogy az 1904. március 27-én kezdődő tárgyalásokon a szakegylet megbízottai hozzájárultak - a munka zavartalanságának biztosítása érdekében - az árszabály egyes tételeinek bizonyos módosításához. Sikerült azonban fenntartani a tisztességes megélhetési módot adó minimálbéreket, de azt már nem, hogy a kollektív szerződés betartásán a szakegyleti bizalmi férfiak őrködjenek. A szakegyleti munkaközvetítést sem sikerült a további 2 évre biztosítani. Ennek folytán a munkások körülményei - az eredeti kollektív szerződésben rögzítettekhez képest - romlottak, állapította meg a szegedi szakegyleti csoport 1905. január 15-i évi közgyűlése. A szakegyleti tagok és a szakegylet, ezen keresztül a kollektív szerződés ellen Engel Lajos az általa kiadott Nyomdászán Értesítő hasábjain is harcolt. Nem volt módunk e lapot látni, de tartalmának lényegéről a Typographia 1904. április 29-i számának Fölsülés c. cikkéből is értesülhetünk. Engel e lapja a nyomdatulajdonosok érdekében rágalmazástól, valótlan állítástól, sértő megjegyzések használatától sem riadt vissza. Természetes, hogy a szakegylet hosszú éveken át - Engel életének további részében - blokád alatt tartotta e nyomdát: szakegyleti tagok, vagyis a legjobban képzett szakmunkások nem vállaltak nála kondíciót. Mint az lenni szokott, a blokád ez esetben sem lehetett teljes sikerű: akadtak szakegyleti tagok, akik elszegődtek Engelhez, vagyis — az öntudatos nyomdamunkások nyelvén szólva - „besuszteroltak.”56 Közreműködésükkel tudta Engel ekkori igényesebb megrendeléseit teljesíteni. 1906. december 1-vel új árszabály lépett életbe. A nyomdászszakegylet és a VNYOSZ tárgyalóbizottsága 1906. októberben kidolgozta azt a kollektív szerződést, amely heti 20 K-ban állapította meg a legalacsonyabb bérminimumot, biztosította május elseje bérlevonás nélküli megünneplését a munkások számára. 1906. október 15-1907. január 15. között 129 vidéki település 406 nyomdája elfogadta az új árszabályt, amely így a 2361 vidéken dolgozó nyomdamunkás közül 1984-re, azaz 81%-ukra terjedt ki.57 Szegeden a jelentősebb helyi nyomdák közül elsősorban az 1906-ban alapított Dugonics Nyomda Rt. fogadta el, majd a többi helyi nyomdatulajdonos is, az Engel- és a Traub- nyomda kivételével. E két nyomda személyzete sztrájkkal akarta kikényszeríteni a VNYOSZ és a szakegylet által közösen kidolgozott szerződés, vagyis az első árszabályközösség aláírását, mire Engelék kizárták munkásaikat. Engel és König rábírta a többi szegedi nyomdát, hogy e munkások közül egyet se alkalmazzanak. A kizárt illetve sztrájkoló munkásokat vidékről hozatott szervezetlenekkel igyekeztek pótolni. A sztrájk már öt szegedi nyomdára kiterjedt. Engel és a segédeket alkalmazó többi szegedi nyomda közötti egyezség (ahogy a nyomdászszakegylet lapja nevezte, a kartell) folytán következett be az a páratlan eset, hogy az árszabályért küzdő Engel- és Traub- személyzet harcának elbuktatására az árszabályt elismerő nyomdák 1907. február 6-án kizárták az árszabály szerint dolgozó munkásaikat. Öt nyomda több mint 100 munkása került az utcára.58 Ezzel párhuzamosan Engel, a két Endrényi és Schulhof Károly kieszközölték, hogy a hatóság - más szakszervezeti csoportok mellett - a nyomdai munkások szakegyletének helyi csoportját is vizsgálat alá vegye.59 A szakegyleti csoportra nem tudtak olyan tevékenységet rábizonyítani, amely a fennálló rendelkezésekbe ütközne, de a hosszadalmas vizsgálat mégis visszafogta tevékenységét. Működése azonban nem szűnt meg. A szakegyleti országos vezetőség segítségével továbbra is ellátta feladatait. A vizsgálat lezáródása után pedig keményen folytatta a harcot az Engel-König-féle nyomdatulajdonosi törekvések ellen. 245
