Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

9. A régebbi eredetű szegedi nyomdák az 1890-es évektől 1918-ig

Az alkalmi nyomtatványok jó néhány egyéb szép példáját említhetnénk a Szegedi Zenekedvelők Egyesülete által rendezett hangversenyekre készített műsorlapok közül is. Ezek az Országos Széchényi Könyvtár aprónyomtatvány-gyűjteményében, illetőleg a Somogyi-könyvtár gyűjteményében találhatók.

Az Engel-nyomda a városi közigazgatás számára is sok nyomtatványt készített; ámde egyes városi nyomtatványszállító elődei példáját követve Engel Lajos is csalárdságot követett el, ami már az 1907-ben meghirdetett, 1908-1910. évekre szóló városi nyomtatványszállítás pályázatánál megmutatkozott. Összehívta a helyi nyomdatulajdonosokat és 1000 K-t adott mindeniknek, hogy ne pályázzanak. így Engel az általa diktált árakon kapta meg a jól jövedelmező városi nyomtatványszállítást. Engelnek a város 1908/10-ben összesen 153098,96 K-t fizetett ki csupán nyomtatványok készítéséért. Engel a munkák egy részét nem az eredeti árajánlatában jelzett papirosra, hanem gyengébb minőségű, olcsóbb papírra nyomtatta, viszont a számlát az eredeti ajánlatnak megfelelően állította össze. E visszaélések arra indították a városi tanácsot, hogy 1910 végén városi nyomda létesítésének gondolatával kezdjen foglalkozni. Szakvéleményeket szerzett be a városi nyomdalétesítésről. A Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt. végül csak 1920-ban jött létre.47

Az Engel-nyomda tevékenységi köréről tájékoztat a Kir. Ügyészséghez az 1914. januárban a köteles nyomtatványokról készített kimutatása. Eszerint előállított több folyóiratot: a Vidéki Czipész c., a cipész- és csizmadiamesterek érdekeit szolgáló szaklap 1914 januári számát 2000 példányban (más hónapokban kevesebbet rendeltek, pl. februárban csak 500 példányt, márciusban 700-at stb.), a Közintézet c., havonta kétszer megjelenő lapot minden alkalommal 250 példányban. Ez a szaklap 1912. július 10-én indult, 1912. augusztus 25-től a Magyarország Közkórházai Tisztviselői Országos Egyesületének hivatalos lapja. Az Engel-nyomda nyomta 1914 márciusától a szegedi Baromfi-Galamb és Házinyúltenyésztők Egyesületének hivatalos havi közlönyét, a Szegedvidéki Baromfitenyésztő c. lapot, az első számot 1000, a többit 500 példányban. Természetesen előállította a Szegedi Naplót is, amely a kimutatásban nem szerepel. A januári kimutatás összesen 117 tételt tartalmaz. Feltűnően sok a „litográfiái névjegy”: 27 tételben összesen 4500 példányt mutat ki. Készített 100 db plakátot, 4000 db „banktáblázatot”, 14 tételben összesen 91400 példány „Hivatalos nyomtatvány”-t, több tételben levelezőlapot, levélpapírt, levélborítékot, számlát, elismervényt, ki- és bejelentőlapot, 1000 db gyári törzskönyvi lapot, továbbá esküvői és egyéb meghívókat stb. Évi termékköre az itt leírtaknál jóvei szélesebb volt.

Engel Lajos igen élénk közéleti tevékenységet is fejtett ki. Vagyona folytán - mint virilista - haláláig tagja volt Szeged törvényhatósági bizottságának. A közgyűlésben a helyi kérdésekben a 48-as Függetlenségi és Kossuth Párt szegedi vezetői által kialakított álláspontot támogatta. A tulajdonában levő napilap is a mérsékelt ellenzéki politika alapján állott. A szegedi 48-as álláspontok közötti árnyalati eltéréseket taglalják a modem Szeged története 3/1-3/2. kötet politikatörténeti fejezetei.

Megemlítjük azonban a Szegedi Napló 1902. szeptember 19-i ünnepi számát, amelyet a Kossuth-szobor leleplezésére és Kossuth születése 100. évfordulójára állítottak össze. Ismerteti a szobor keletkezéstörténetét is. Ebből kitűnik, hogy a laptulajdonos is egyik szorgalmazója volt a szobor felállításának. A lap - Kulinyi Zsigmond majd Móra Ferenc főszerkesztő irányítása alatt - jó néhány tételt képviselt a 19-20. sz. forduló242