Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
9. A régebbi eredetű szegedi nyomdák az 1890-es évektől 1918-ig
got); az évforduló 1903 nyarán volt. A kötet: A Szegedi Napló huszonöt éve 1878-1903. Jubiláris emlékmű a munkatársak írásaival és arcképeivel. Szeged 1904. Kiadja Engel Lajos a Szegedi Napló kiadótulajdonosa. 242 + 24 oldal, az eredeti nyomdai kötésben 170 X 245 mm-es vágású belívekből áll. Fehérre festett, több színnel nyomtatott vászonkötéssel látott napvilágot. A fedlapon fekete, sárga, vörös, zöld színekkel nyomva a gazdag szecessziós vonalvezetésű, indás, leveles, virágos díszítés, a kötet címe pedig aranyfüst nyomású. A fedlap jobboldalán elhelyeztek egy kb. 10 és fél ciceró átmérőjű leányfej rajzot, hajában nagy virágdísszel. A cím verzális betűkből szedett, ismeretlen eredetű szecessziós díszbetű. A fedlapon látható még öt db virágdíszbe foglalva a Szegedi Napló és az Engel-nyomda székházát ábrázoló réznyomat, amely mutatja a Tisza Lajos körút 58. sz. alatti épületet is az udvar egy részével együtt. A kb. 75 X 45 mm-es nyomatot a kötésen e célra előnyomott keretbe ragasztották. A kötéstábla hátlapja és a gerinc is gazdagon díszített. A kötet visszaemlékezéseket, szépirodalmi alkotásokat közöl a lapnál egykor és a kiadás idején működő személyek tollából. Az írások mellett láthatók a cikkírók jó minőségű, raszteres-árnyalatos klisével nyomtatott művészi fényképei. A címlap fősorai a Poppelbaum-féle Französische Mediaeval-Versalien betűcsalád különböző fokozataival egyező betűkből áll. A címlap többi sorát a D. Stempel-féle Magere Römisch gar- mond illetve nonpareille fokozataival azonosítható verzális betűk alkotják. A kötetben szereplő szövegek szedése is ennek a betűtípusnak egyes írásoknál 10, más írásoknál 12 pontos fokozatával történt. Az 55. oldalon kezdődő írás (Enyedi Lukács visszaemlékezése) és utána a prózai művek mindenike iniciáléval kezdődik; ezek a Scheiter & Gie- secke cég Gothischen Federzüge Serie díszítő segédvonalak nélküli, 2 és fél cicerós változatának felelnek meg. A visszaemlékezések és szépirodalmi írások nagyobb részének címbetűje egyezik a bécsi Brendler & Söhne öntöde Lateinisch sorozata 16 pontos betűjével. (Az öntöde 6 ponttól 84 pontig, 15 fokozatban ajánlotta.) A mediaeval jellegű címbetű jól illik a Magere Römisch szövegbetűhöz. (168) Az Engel-nyomda címbetűanyagának nagy változatosságára utal, hogy némely verseimet (pl. a 176-177. oldalakon) a betűtervezés kialakult szabályaitól nagy mértékben eltérő rajzú, nehezen olvasható félkövér betű gar- mond, a 134. a 146. oldalon kétcicerós fokozatával szedték. A versszöveg e típus világos cicerós fokozatából való.(769) E betűt a bécsi A. Meyer & Schleicher öntöde gyártotta, hazánkban Piktor-betű néven terjesztették. A Pallas-nyomda már 1898-tól több kötet címbetűjeként használta, amint azt N. Pataki Márta a Kossuth-nyomda történetéről szóló műve 44-45., 78-79. stb. oldalainak reprodukcióiból látjuk. A jubiláris emlékmű belívei is igen gazdagon díszítettek. Több írás kezdő oldalának élén (pl. 30., 143., 162. old.) tavon úszó, tájrészlettel ábrázolt, a Jugendstil egyik kedvelt motívuma, a hattyú látható. (170) A legtöbb esetben azonban a szecessziós tipográfiai stílusra jellemző virág-, levél, indák stb., záródíszekből komponáltak díszeket. (Lásd a 169. ábra fejdíszét.) Eredetüket nehéz meghatározni, nagyon hasonló díszeket nagyjából egyidőben több betűöntöde mintájában is láthatunk. A Schriftgiesserei C. F. Rühl lipcsei cég 1900-as évekbeli mintájának Stiefmütterchen-Ornamente Serie 61. („árvácska minták”) csaknem mindenike feltűnik a kötet különböző oldalain: pl. a 43. oldalon a sorozat 6., 4., 19., stb. sz. részei. Művészien megrajzolt litográfiával készült a kötetben függelékként található 234
