Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

9. A régebbi eredetű szegedi nyomdák az 1890-es évektől 1918-ig

vén az 1880-as években folyamatosan tovább is a helyi szabadkőműves törekvések szócsöve is volt. Ekkor is képviselte azt a hagyományt, amelyet a lapalapító Enyedi Lukács teremtett. E hagyomány 1896 után is élt a Szegedi Napló ban, különösen akkor, amikor Móra Ferenc (szintén ismert szabadkőműves)3' a lap munkatársa, majd szerkesztője, illetve főszerkesztője lett. A Napló a szabadkőművesség hazai betiltásáig (1920) ennek a mozgalomnak a szellemét hozta.

A szegedi Árpád páholy kiadványait 1896-ig természetszerűleg Bába Sándor nyomtatta. Mint páholytag gondossággal készítette azt a füzetsorozatot, amelyet a páholy kiadott. Ennek egyik fontos kötete a páholy történetét mutatja be az 1870. évi megalakulástól 1895-ig. Szerzője Arató Frigyes, állami főreáliskolai tanár, a páholy egyik tagja. Az 1895 május végére megjelent kötet 130 X 204 mm-es, szedéstükre 18X30 ciceró, szövegét annak a betűnek garmond fokozatával szedték (2 pontos sortágítással), ami a Szegedi Napló „új” betűje az 1895. december 31-i szám szerint. A szerző „Szeretett testvéreim!” című elöljáró beszédének szövege ismeretlen eredetű kurzív 10 pontos fokozatával szedett. A 2. oldalon a páholy alapítóinak és főmestereinek gondosan elrendezett, lénia keretbe foglalt arcképét közli. A portrékat fénykép alapján készült raszteres-árnyalatos klisével nyomtatták.

1893-1895. évekre a Bába-nyomda elnyerte a városi nyomtatványszállítást. E szállításokkal kapcsolatos az a botrány, amelyet Várnay Lipót nyomdatulajdonos az 1896. november 15-én megjelent, A T. közönséghez! c. röpirata robbantott ki. A röpirat szerint a városi nyomtatványszállításnál visszaélések történtek. Rendkívüli közgyűlés bízta meg a polgármestert a városi nyomtatványszállítások ügyének felderítésével.

A polgármester dr. Ivánkovits Sándor tiszti főügyészt kérte fel a vizsgálatra, amely néhány nap múlva eredményt hozott. Ivánkovits Sándor és Fajka János főszámvevő tételesen átnézték az 1893-1895. évi nyomdaszámlák kifizetését. Kiderítették, hogy Bába Sándor - Huszka Lajos városi alszámvevő segítségével - 54 esetben összesen 9529,33 Ft kárt okozott a városnak. Hat alkalommal egyazon követelést kétszer érvényesítettek és a városi pénztár kétszer fizette ki. 22 esetben iratokat hamisítottak, 34 esetben megrendelés és átvételi elismervény nélkül hamis tételeket jegyeztek be a számlabeli tételek közé. A vizsgálat az előző, 1890-1892. évi szállítási ciklusra is kiterjedt. Engel Adolf azonban „csak” 11 esetben követett el csalást, hasonló módszerek alkalmazásával.32 Huszkát fegyelmi úton elbocsátották; Bábával és Engellel együtt a város őt is feljelentette csalás, okirathamisítás miatt. A bírósági eljárás több évig húzódott, a Magyar Királyi Kúria 1898. november 30-i ítélete tett pontot a végére. Huszka Lajost 3 év 6 hónapi fegyházra, Engel Adolfot 6 havi börtönre, Bába Sándort 1 évi börtönre, Friedmann Somát (a Bába-nyomda könyvelőjét) 6 havi börtönre ítélte, kimondotta továbbá a hivatalvesztést, a politikai jogok gyakorlásától való eltiltásukat is.

A teljesség kedvéért leírjuk, hogy a város 1890-1892-ben Engel Adolfnak 14183 Ft-ot, Bába Sándornak 1893-1895-ben 46955,31 Ft-ot fizetett ki nyomdai munkákért. Ezek az összegek a csalás segítségével felvett pénzeket is magukban foglalják. A város megkárosításának ügyét kirobbantó Várnay Lipót 1896-ban számláiért 8534,70 Ft-ot vett fel.33 (A korábbi években nem volt városi nyomtatvány megrendelése.)

A nyomtatványszállítás körüli csalások mellett nyomdatörténeti szempontból legalább olyan fontos, hogy Bába Sándor a nyomdáját, a Szegedi Napló kiadási jogát, könyv- és papírkereskedését 1896. november 20-án Engel Lajos, az 1880-as évek má15*

227