Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
2. A Grünn-nyomda és tevékenysége az 1800-as évek végéig
hatnának el. Azt is bizonyította írásával, hogy a Duna-Tisza köz akkor még jórészt terméketlen területe a csatornából történő öntözéssel kultúrtájjá változtatható. Terve tehát a haza érdekeit is jól szolgálná. Kiszámította a csatornaépítés várható költségét, ami 4,593 322 forint. A befektetés pedig aránylag rövid idő alatt megtérülhetne.7 A könyv mondandóját kiemeli a 2. oldalon elhelyezett, gróf Batthány (így!) Vint- zétől származó, mottóként szereplő idézet. Ennek szövege a már említett, az Egyetemi Nyomda 1773. évi betűmintájában látható LXX. Brevier Antiquaval azonosítható betűből szedett, akárcsak a kötet főszövegének lapalji jegyzetanyaga. A mottó alatt Batthyány nevét cicerós kurzív betűből állították össze. Ugyanezen betűből való a Kegyes olvasó! c. ajánlás szövege. E dőlt betű azonos a Nagyszombatban készített, 1804. évre szóló Calendarium több fokozatban is használt kurzív betűjével. Grünn a későbbiekben is gyakran alkalmazta; hosszú ideig e betű verzálisából szedte egy-egy mű megjelenési helyeként szereplő Szeged városnevet. Vedres István a haza, az egész monarchia, az Alföld - benne Szeged város - hasznát célzó könyvét meleg kézírásos ajánló sorokkal küldte meg Szeged tanácsának és választott községének. (E dedikált kötet a Csongrád Megyei Levéltár szegedi központjának könyvtárában található).8 Vedres eme könyve egyidejűleg német nyelven is megjelent, amelyet szintén a Grünn-nyomda állított elő. A címlap reprodukciója (közli Gaál Endre - Szabó Ferenc 55.) arról tanúskodik, hogy az itt látható fraktúr betűk az Egyetemi Nyomda 1773. évi betűmintájában látható XVIII. Brebir Fracturtól a X. Tertia Fracturon, a XVI. Cicero Fracturon át a VII. Doppel Mittel Fracturig terjedő fokozatokból valók. Grünn Orbán az 1800-as évek második felében is figyelemmel kísérte a betűöntödék újabb betűfajtáinak megjelenését. Ennek igazolására két könyvet említünk: 1807- ben jelent meg - Kőszeghy László Csanádi püspöknek szóló ajánlással - az Officia nova dioecesis Csanadiensis ex concessione Sanctissimi Domini pii divina providentia pápáé VII. c., 112 X 172 mm nagyságú munka. Vallásos olvasmánygyűjtemény, amely IV. Béla király leánya, Boldog Margit 1807 februárjában esedékes ünnepére készült. E hónap mindenik napjára külön olvasmány szól. A címlapon az „Officia” szó vonja magára a figyelmet: nagy fokozatú, kb. 2 cicerós, vastagabb és vékonyabb vonalakból alkotott, tehát áttört díszbetűből szedték. (Lásd a 12. ábra első sorát.) Ugyanebből való a leckéket bevezető szöveg („Oratio”) iniciáléja is. E betű 18. sz.-i eredetű: az angliai William Caslon 1725-ben bemutatott betűjén alapul. A The Encyclopaedia 1962. szerint utóbb a Caslon Old Face Open Heavy nevet kapta. Az „E”, az „F” szerifjei ferdére metszettek, az „A” felső hegye is ferdére vágott. A két szárat összekötő vízszintes vonal magasan húzott. Az alapvonalon látható szerifek azonban már megfelelnek a klasszicista betűtalpaknak; igen vékonyak és hajlat nélkül csatlakoznak a szárhoz. Jellegzetes, ún. „átmeneti” betű. Több változatát is gyártották. Lehetséges, hogy Grünn díszbetűje Anton Zocher 1795-ben Pozsonyban kiadott betűmintakönyvének címlapján, az „Ornamentorum” szó szedésére alkalmazott, ugyancsak két vonalból kombinált betű nagyobb fokozatából való. (Mind Zocher, mind Grünn betűjében általában a jobb oldali vonalak az erősebbek. A rajzuk is hasonló, főként fokozatbeli különbség észlelhető.) Zocher egyébként 1798 második felétől Pesten működött, ide helyezte át betűöntödéjét. A kötet címlapjának többi sorát az Egyetemi Nyomda betűöntödéjéből származó, különböző fokozatú verzális betűkből szedték. Közülük említést érdemel - kiemeltsége 21
