Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

9. A régebbi eredetű szegedi nyomdák az 1890-es évektől 1918-ig

Az eddigiek és más, Endrényi Lajosnál 1892-ben készült nyomtatványok alapján is látható, hogy e nyomda működésének első éveiben az Endrényi testvérek nyomdacégnél már használt szedőanyagokkal is dolgozott. A fentebb idézett statisztikai adatok jelentős nyomtatási kapacitást tanúsítanak. Ez tette lehetővé, hogy az üzem már az 1890-es években több - hosszabb-rövidebb életű - lapot, folyóiratot állíthatott elő. Nyomtatta pl. az Alföldi Iparlap utolsó, 1892-es évfolyamát, még ugyanebben az évben Endrényi Lajos a kiadója is lett a Szegedi Jogász Lapok c., 1891-ben indult hetilapnak.

1893-tól állítja elő az 1889-ben megindult Hitszónoklati Folyóiratot. Az 1896/1897. fordulóján élt Alföldi Kis Gazda c., kisparaszti érdekeket képviselő havilap is Endrényi Lajosnál készült.

A kinyomtatott könyvek száma ebben a nyomdában 1891-1917. között csak 55, ebből szépirodalmi mű 3, egyházi jellegű 14, szakmunka 32. A fenti két évszám azt az időszakot jelzi, amíg Endrényi Lajos nyomdája egyéni tulajdonban volt. Nyomdájából kikerült egyik első, túlnyomóan szépirodalmi alkotásokat tartalmazó munka, az 1892- ben alakult Dugonics Társaság 1893. évi, legelső évkönyve.13 Endrényi Lajos nyomdai működésének országos szakkörökben történő ismertetése érdekében, beküldte a kötetet a Grafikai Szemle c. szakfolyóirat szerkesztőségébe. Az 1894. februári számban mint „sikerült könyvet” méltatják.

E mű a Dugonics Társaság 18 tagjának írását közli. A később körülvágott, bekötött, 142 X 209 mm papírméretű, XXVIII+ 218 oldalas, 27 X 39 cicerós tükörmérettel bíró kiadvány a fenti szakcikkben elismerést kapott. E leírás főleg a kötet borítójával foglalkozik: a Dugonics szobor látható rajta, diszkrét halványbama színnel nyomtatták. A fedél fősora („Évkönyv”) alatt szereplő évszám („1893”) a felette levő szóhoz viszonyítva kicsiny fokozatból szedett. A „Szerkesztette” szó ennél nagyobb grádusú betűből való. Az „Évkönyv” és a hozzátartozó évszám („1893”.) fokozatbeli aránytalansága rontja a borító szedésképét. A kötet szövegében néhol, pl. Czímer Károly írásában sok a ritkított betűkkel szedett rész; ezek kurzív szedése előnyére vált volna a kötetnek. A Szemle szakírója ugyancsak aránytalanságot talált a 37. oldalon kezdődő versek címei esetén is; a címeket legalább egy fokozattal nagyobb betűkből kellett volna szedni. A 87. oldalon kezdődő vers strófaközének nagyobb mértékű tágításával elkerülhető lett volna, hogy a 89. oldal egy strófás záróoldal legyen. E kb. 14 íves kötet megkívánta a gerincnyomást, ez azonban elmaradt. A megjegyzések ellenére az ismertetés végső következtetése az, hogy a felhasznált papíros, a betűk szépsége, a nyomás tisztasága „dicséretes törekvésről tesznek tanúságot.”

A kötet címlapján a legfontosabb szót („Évkönyv”) modern, szecessziós jegyeket hordozó groteszk betűkből állították össze. Egyeznek a budapesti Fischer és Mika betűöntöde Enchorial 32 pontos betűivel. A másik hangsúlyos sort a tükör élére helyezték: „A Dugonics Társaság Könyvei.” A sor 3 szókezdő betűjét a Scheiter & Giesecke öntöde Schmale Grotesk text, a sor többi részét tercia fokozatú betűjéből szedték. A kötet szerkesztőjének („Békefi Antal”) nevét a lipcsei öntöde - Endrényi Imre nyomatai kapcsán már említett - Breite magere Grotesk 20 pontos, a „Szerkesztette” szót 14 pontos fokozatából állították össze. A címlapon elhelyezték a Dugonics Társaság Szeged város címerével ékesített, 4 X 6 és fél cicerós emblémáját is. A címlap valamennyi sora verzális betűkből áll.

197