Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
9. A régebbi eredetű szegedi nyomdák az 1890-es évektől 1918-ig
is találhatók; ezek betűi a korábban már említett Setzmaschinen-Romanisch No. 2 cicerós fokozatával egyeznek; ugyanazok, mint amelyekkel a Friss Hírek egy részét szedték. Némely cikkben (pl. a Hol dolgoznak szervezetlenek, c. cikkben a helységnevek) a Setzmaschinen-Romanisch-Kursiv No. 2 cicerós fokozatát alkalmazták. A lapcímet a Bauersche Giesserei Halbfette Langschrift betűjének 48 pontos ver- zálisával azonosítható betűkből állították össze. (126) (Az öntöde e betűt 12 fokozatban, 6 ponttól 60 pontig kínálta.)9 ŐRSZEM 126. ábra Endrényi Imre, a nála 1914 januárban készült nyomtatványok kimutatásában 225 tételt sorol fel, amelyből kitűnik, hogy a Szegedi Híradó napi 1000 példányban, hétköznap 8 oldalon, vasárnap 12-16 oldalon jelenik meg, a Friss Hírek pedig napi 10000 példányban. Teljesített szinte naponta postai, vasúti megrendeléseket, készített színlapokat, színházi plakátokat, városi közigazgatási nyomtatványokat, levélpapírokat, levélborítékokat, eljegyzési, esketési meghívókat, névjegyeket, rendezvények belépőjegyeit, címkéket, felhívásokat, bejelentő lapokat, továbbá műszaki könyvet (1000 példányban), raktári nyomtatványokat, képzőművészeti meghívókat, árjegyzékeket stb.10 A nyomda tehát széleskörű, nagy volumenű tevékenységet folytatott. További részletezéstől eltekintünk. Kiemeljük, hogy Endrényi Imre üzemének munkájában, még az átlagosnál is nagyobb mértékben nőtt a gondosság a könyvek javára az újságokkal szemben. E különbség különösen a festékezésben, a nyomtatásban szembeötlő. A nyomda teljesítőképességének növekedését a munkáslétszám igen erőteljes gyarapodása is szemlélteti: az 1894 végi 23 főről 1912 nyaráig 33-ra növekedett, tehát 40%-kal lett több." Munkásainak munkaideje és díjazása az ekkori szegedi nyomdák nagyobb részében szokásos napi 9 óra, a szedők heti 30, a gépmesterek heti 32 K-t kaptak. A 33 munkás közül 15 nő és 4 tanuló. A nőmunkások száma valamennyi szegedi nyomda közül Endrényi Imrénél a legnagyobb (abszolút számokban és arányszámot tekintve is). Ez nem csupán a gépesítettség magas fokának, hanem - azzal összefüggésben - a tulajdonos minél nagyobb üzleti haszonra törekvésének is bizonyítéka. Tevékenységével gyorsan gazdagodott: 1905-ben, a legtöbb állami adót fizető szegedi lakosok sorában (Híd u. 8. sz. alatti lakos, háztulajdonos, könyv-, papír-, író- és rajzszerkereskedő, nyomdatulajdonos) 569,82 K adóval csak a 162. helyet foglalta el. 1911-ben azonban már 1861,20 K-t fizetett és az 53. helyre emelkedett a rangsorban. 1895-ben beltagja volt a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamarának. Az 1900-as évek közepén az egyik legelőkelőbb helyi pénzintézet, a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank részvényese.12 Endrényi Imre halála után özvegyévé lett a cég, amelyet 1922-ben eladott. 13* 195
