Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

9. A régebbi eredetű szegedi nyomdák az 1890-es évektől 1918-ig

Endrényi Imre nyomdája az 1906. és 1908-ról szólókon túl még két szegedi kamarai jelentést készített: az 1910. és az 1911. évit. Az utóbbinak a kézzel szedett részeihez az Augustea Antiquát használták, a szöveg nagy része azonban szedőgéppel szedett. A linotype szedőgépre a D. Stempel-féle Setzmaschinen-Romanisch No. 1 garmond ill. a Setzmaschinen-Romanisch-Kursiv No. 1 garmond magazinját alkalmazták. A gép matricáinak nem elég gondos kezelése miatt a nyomaton ún. „spíszek” (egyes betűk mellett hosszabb-rövidebb függőleges vonalak) láthatók, pl. az 1911-ről szóló jelentés 176. oldalán). (112) Endrényi Imre üzemében persze már jóval korábban is működött szedőgép, amiről majd az újságelőállítás során lesz szó.

Az 1910-iki lívkönvvünkben behatóan foglalkoztunk az ipari szövetkezeti iigy fejlődésének fő irányítója: az Országos Központi Hitelszövetkezet magatartásában beállott örvendetes változásról, illetőleg e változás hatásáról. Megemlékeztünk ugyanis arról, hogy az 0. K. H. az állam újabb támogatása által ösztönöztetve, műszaki és kereskedelmi osztályt szervezett, melynek élére gyakorlati kereskedelmi képzettségű szakembert állított, akinek üzleti érzéke és organizáló képessége sokat fog lendíteni a magyar szövetkezeti élet fejlődésén.

Már az előző évben is beszámoltunk arról, hogy ez intézkedés megfelelő gyakorlati eredménnyel já<rt: a Központ kötelékében álló szövetkezeid. ábra

E nyomda 1898-ban, 1913-ban városismertető kalauzt adott ki. A nagyobb üzleti haszon elérése érdekében - akárcsak más jelentősebb szegedi nyomdák - képes levelezőlapokat is nyomott (pl. a szegedi színház színezett képét ábrázoló lap a Csongrád Megyei Levéltár képeslap gyűjteményében.)

Szeged város, Csongrád, Torontál vármegyék és településeik közigazgatási nyomtatványszükségletéből Endrényi Imre nyomdája is igyekezett részt szerezni. E jól jövedelmező üzletet azonban nehezítette, hogy Szeged város - ekkor már több évtizedes múltra visszatekintő gyakorlat alapján - a nyomtatványszállítási pályázaton a város számára legelőnyösebb pályázónak 3 évre szerződésileg biztosította a szállítást. 1890- 92-ben Engel Adolf, 1893-95-ben Bába Sándor volt a város nyomtatványszállítója. Más helyi nyomdák csak a szerződésben nem rögzített, esetleg sürgős munkákra kaptak városi megrendelést. Természetes tehát, hogy Endrényi Imre - az 1890-es évekből fennmaradt közigazgatási nyomtatványai tanúsítják — inkább csak Csongrád vármegye és egyes helységei, az akkor még városi ranggal bíró Kiskundorozsma, továbbá Horgos község stb. számára készített közigazgatási nyomtatványokat.

Az 1890: I. te. a közmunkaügyek rendezéséről újabb közigazgatási nyomtatványféleségek készítését kívánta a vármegyékben levő települések számára: Községi közmunka-tartozási és lerovási könyvecske, Napijegyzék a természetben leszolgált községi közmunkáról, Idéző, Igazolvány a községi közmunkatartozás lerovására illetve teljesítése esetén annak igazolására stb., Pénztári napló az 1894: XII. te. alapján beszedett pénzbüntetésekről, eladott állatok és tárgyak eladási árából származó pénzek nyilvántartására, külön lap az említett 1894. évi törvény alapján kirótt pénzekről, pénzbüntetésekről és járulékaikról. Mindez csak néhány példa, amelyeket Endrényi Imre és Várnay

185