Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
8. A város nyomdászata az 1870/80-as évek fordulójától 1891-ig
rós fokozatával azonosak. A „Szeged, 1883.” sort egy bizonyos Schmale halbfette Antiqua betű kb. cicerós fokozata verzálisából szedték. Ezt a betűt négy németországi öntöde is előállította, a cicerós fokozatot is mindenik. (A címlap reprodukciója: Szeged nyomdaipara... id. mű 40. kép.) A szövegbetű a Bauersche Giesserei (Frankfurt am Main) francia vágású Antiqua 104 f jelű betűje, amelyet az öntöde 6 ponttól 12 pontig, 6 fokozatban állított elő.15 Ez volt a Várnai nyomda legelső szövegbetűje, amelyet e kötetben garmond grádussal, 4 pontos sortágítással alkalmaztak. (104) Sokáig használta e betűt, még a századforduló idején is több nyomtatványán alkalmazta (pl. az 1900-ban indított Ipar és Kereskedelem c. országos folyóirat esetében.) A kötet borítólapjának tanúsága szerint Várnainál már a nyomdai működés kezdetén rendelkezésre állott a Scheiter & Giesecke öntöde sarokdíszével egyező vonaldísz is; a Messinglinien-Ecken sorozat 14187. sz. darabjával látták el a borítókeretet. Az egész kötetet teljesen új, nem elkopott szedőanyagról nyomtatták. Különben, hogy e tekintetben miképen vélekednek maguk az ártéri birtokosok, kitűnik Theodorovits D. A. társulati alelnök s több választmányi tag és földtulajdonos azon felterjesztéséből, melyet f. évi augusztus hó 15-én a nagymáltóságu közmunka- és közlekedésügyi minisztériumhoz benyújtottak s melyről én az „Egyetértés“ 238-ik számából szereztem tudomást. 104. ábra (nagyítás) A nyomda korai reklámnyomtatványa az 1884-ben készített, Eichinger Károly fiai rostagyárának termékeit bemutató prospektus. Magyar és német nyelven nyomtatták, a hirdetett, „I. rendű gabona-tisztító” és a „II. rendű 2-ős számú” rostákról a leíráson kívül képes ábrát is tartalmaz. A II. számú, 17 szitával ellátott eszköz leírásában a „rostája” szó a Scheiter & Giesecke betűöntöde Schattirte ltalienne-Grotesk 3 cicerós kurrensével, a „fiai” szó pedig a Breite Italienne sorozat text kurrensével egyező. Az „Eichinger K.” illetve „K. Eichinger’s” kifejezések a Genzsch & Heyse öntöde Magere enge Egyptienne nevű, eredetileg 1860. évi betűjének 40 pontos, míg a „II. rendű” illetve „II. Classe” kifejezés annak 24 pontos fokozatával azonosítható.'6 (Szeged nyomdaipara... id. mű 41. kép.) A prospektust befejező német nyelvű néhány sort egyfajta Schmale Rundschrift betű 16 pontos fokozatából szedték. E kézírást utánzó betűt számos öntöde forgalmazta, származási helyét pontosan aligha lehet megállapítani. Ugyanennek a betűnek 20 pontos, kontúrral árnyékolt változatából való az aláírás szedése („K. Eichinger’s Söhne”). Várnainak az 1880-as évek második felében nagy üzleti húzása a Szegedi Híradó c. lap nyomtatásának megszerzése. E lap 1887. augusztus 28-tól nála készült, az eddiginél kisebb alakban ugyan, de 1 ív helyett 2 íves terjedelemben, a korábbinál „jóval” bővebb tartalommal. (Augusztus 28-ig Engel Adolf nyomdájában nyomtatták.)17 E lap szövegbetűje is az Antiqua 104/lett. Említésre méltó, hogy Várnai nyomdájából jóval 174
