Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
7. A szegedi nyomdászat 1873–1879
felhívó erővel bír. (91n Az öntöde 6 ponttól 120 pontig, 13 fokozatban gyártotta. A Szegedi Napló hirdetéseiben gyakran használta a 40 pontos fokozat kurrensét. Ez a betű is a betűtervezés hanyatlásának terméke. A iagar-Fruiá iá) rörtj-taság 91. ábra Sokszor, főleg hirdetésekben, alkalmazta a nyomda az 1880 körül metszett Schmale halbfette Renaissance, valamint a Halbfette Renaissance betüt. Utóbbit három öntöde is előállította.18 Nagy figyelemfelhívó erővel bír a Scheiter & Giesecke betűöntöde kontúrral árnyékolt széles, Egyptienne típusú díszített betűje, amelyet 5 fokozatban (14 ponttól 5 ciceróig) kínált. A mintakönyvében az Antiqua-Zierschriften között szerepel. E betű text grádusát láthatjuk pl. a Szegedi Napló 1879. november 16-i számában, Michelstädter Henrik cipőüzletének hirdetésében, ahol az „úri-, női” szavakat szedték e betűből. E sokféle és még egyéb, nem említett betűtípusok segítségével a Szegedi Napló sokkal változatosabb szedésképet mutatott, egyazon hirdetésen belül az ellentétes látvá- nyú (pl. a széles kövér és keskeny magas) betűk kombinációjával hatásosabb reklámokat adott közre, mint a konzervatívabb tipográfiával készült, zsúfoltabb Szegedi Híradó. Az ekkor modernnek számító tipográfia, a modem betűk nagy száma előnyösen különböztette meg külső alakjában is a Szegedi Naplót a régies szedésű és tördelésű, nem egyszer régi, reformkori betűket is alkalmazó, szellemében konzervatív Szegedi Híradótól. Az 1870-es évek végén az Endrényi Lajos és társa nyomda több, Scheiter & Gie- seckétől származó díszítőelemmel is rendelkezett. 1878-ban birtokolta az öntöde Ornamente Serie 29. elnevezésű sorozatának legalább négy elemét (a 2., 3., 17., 18. számúkat), a Szeged Városi Zenede 1880/81. évi értesítőjének borítóján pedig a Florentiner Einfassung Serie 61. 9., 14. és 26. sz. darabjai tűnnek fel, más öntödéből való díszítőelemekkel kombinálva. (Szeged nyomdaipara... id. mű 31. kép.) Az 1870-es évek gyorsuló szegedi nyomdaipari korszerűsödése elsősorban a szedőanyag modernizálásán mérhető le: a németországi betűöntödék termékei az 1870-es évek végéig szinte teljesen kiszorították az iparág helyi üzemeiből a régebbi, hazai eredetű betű- és díszítőanyagokat. A nyomdai gyakorlatban Szegeden is általánossá vált - különösen a Traub- és az Endrényi és társa nyomdacégeknél - egymással ellentétes karakterű betűtípusok összecsoportosítása pl. egy-egy könyv címlapján. E jelenség az 1870-es éveknek a klasszicista és a reformkori hazai tipográfiától elhajló nyomdai szokása. Nem formálni igyekezett az olvasók ízlését, hanem az egyeduralkodóvá lett üzleti szellem jellegzetes, megnyilvánulása. 158
