Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
7. A szegedi nyomdászat 1873–1879
szoborral és az országos dalárversennyel kapcsolatban néhány nevezetes könyv és egyéb nyomtatvány napvilágot látott (pl. Dugonics-album Farkas Antal és Nagy Sándor szerkesztésében, az országos ipar-, termény- és állatkiállítás emlékkönyve Gellé- ri Mór szerkesztésében stb.) Az utóbbi kötetben a könyv- és kőnyomdaipar kapcsán megjegyzi a szerkesztő, hogy „Az un. accidenz-munkák kiállításában - a Franklin-tár- sulat és pesti könyvnyomda-részvénytársulat munkái mellett is - méltó föltűnést okozott a szegedi Burger-féle nyomda nyomdai gyűjteménye, mit e helyen külön is fölemlíteni érdemesnek tartunk.” Burger Zsigmond özvegye is folytatta a naptárkönyvek kiadását. A közönség érdeklődése a kalendáriumok iránt mindjobban növekedett, főleg 1868 után, amikor fokozatosan gyarapodott az írni-olvasni tudók száma. Burger Zsigmond özvegye az 1875. évre már Szegedi Képes Naptár címmel jelentette meg kiadványát, a korábbinál nagyobb méretben. Tartalma miatt az 1876. szökőévre szólót vesszük szemügyre. E kötet 176 X 250 mm, (72+ 10 1.) A számozatlan lapokon hirdetések olvashatók. Az 1870-es évek második felének képes szegedi naptárait Burgemé - a Szegedi Híradóban olvasható hirdetései szerint - 20000 példányban nyomtatta. Az 1876. évre szólót már 1875 szeptemberében hirdette. Litográfiái eljárással a borítóra finom rajzú alapnyomatot vittek, amely Magyarország és Szeged címerét, két angyalt ábrázol. E két alak támasztja azt a pergamen göngyöleget, amelynek kihúzott részére az 1876. évszámot nyomtatták. A naptár címét egy másik, de nagyobb méretű hasonló göngyöleg rajzára vitték rá. Mellette búzakévét vivő nő és kaszát tartó paraszt férfi alakja látszik. A cím alá, külön keretbe foglalva ábrázolták Szeged látképét a Tisza folyóval, rajta a vasúti- és a hajóhíddal. A kiadás helyét és évét mutató részt angyalalak tartja maga előtt. Az említett főbb ábrákat igen finom, növényi szárakat és leveleket ábrázoló dísz fogja össze. A fedlapon olvasható sorokat részben vörös, részben fekete színnel nyomtatták magasnyomással. Az egyes sorokat a Burger-féle nyomdából már eddig is ismert különböző betűcsaládokhoz tartozó betűkből szedték. Ahány sor, annyi betűtípus. A sokféleség a figyelemfelhívás céljából történt; akár kirakatban, akár vásári árusok ponyváján magára vonja a nézelődők tekintetét. A címlapot vörös és fekete színnel nyomtatták, 10 és fél X 7 cicerós, női fejet, horgonyt, pénzeszsákot, kincsesládát stb. ábrázoló metszvényt is elhelyeztek az alsó részén. Úgy tűnik, hogy a címlap legkiemeltebb, legnagyobb fokozatú betűkből álló sorát, a „Naptár” szót is a kétféle nyomtatás kombinációjával oldották meg: az első betű olyan rajzolt „N”, amelynek jobb oldali szára felül zászlószerű díszben végződik. Ezt a betűt, amely jóval nagyobb a szó többi betűjénél, vörös színnel nyomtatták. A sor többi betűje kb. 4 cicerós, Etienne vagy Renaissance jellegű antikva félkövér verzálisa, fekete nyomással. A „Szegedi” szót Burgernél már az 1850-es évek végéről ismert Breite Fette Egyptienne betű kb. 20 pontos verzálisából, körszedéssel állították össze, vörös színnel nyomtatták. A naptári részben (egy-egy hónap egy teljes oldalt tesz ki), a vasár- és ünnepnapokat vörössel, a többi részt feketével nyomtatták garmond fokozatú betűvel, a lap alsó harmadában helyezték el a hold fényváltozásait feltüntető részt, valamint a hónap fontosabb napjaihoz kapcsolódó bibliai magyarázatokat, petit betűből szedve. A naptári rész a kb. 1 pont fettes léniakerettel kb. 30 és fél X 45 és fél cicerós. A kötet tartalmilag igen változatos. Különösen Nagy Sándor, a Szegedi Híradó főszerkesztőjének Szeged jövője c. cikke tűnik jelentősnek és az ahhoz kapcsolódó há150
