Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)
6. A szegedi nyomdászat 1858–1873
POLGÁRI FMSKOLA 77. ábra secke) - különösen mediaeval típusú - termékeivel egyező betűk alkalmazása a versenyképesség biztosítása mellett korszerűségre, műgondra, ízlésre törekvést is jelentett. Ugyanez figyelhető meg a nyomdában ekkortájt készült litográfiákon is, pl. az 1869- ben alakult Szegedi Gyártelep Részvénytársaság - korábban már többször reprodukált, a Csongrád Megyei Levéltárban őrzött - finom rajzú, történeti forrásértékű (az üzemi épületeket, a gyár egyes berendezési elemeit, a vasúti hidat ábrázoló) részvényén. A városi adminisztráció önkormányzati alapokra helyezése magával hozta a köz- igazgatás bonyolultabbá válását. Új hivatalok is létesültek, a meglevő tisztviselői és segédszemélyzet létszáma emelkedett, teendőik a korábbihoz képest gyarapodtak. A törvényhatósági bizottság tagjainak előzetes tájékoztatása megkövetelte a tanácsi előterjesztések egy részének előzetes ismeretét. Legcélszerűbbnek látszott e célra is, valamint egyes belső használatra szolgáló űrlapféleségek előállítására litográfiái sokszorosító üzem berendezése és működtetése a városházán. A közgyűlés 1872. 207. sz. alatt rendelkezett a városi kőnyomda felállításáról. Rövidesen megkezdte működését egy szakképzett litográfus vezetésével. Melléje segéderőt is rendelt a közgyűlés. Az 1884. évi városi szabályrendelet rögzíti először a litográfus és a sokszorosítógép-szolga járandóságát: évi 420 illetve 216 Ft. Ezek a bérek egyes egyéb, a segéd- és szolgaszemélyzet körébe sorolt városi alkalmazottak béréhez viszonyítva meglehetősen alacsonyak: a kőnyomdász fizetése több ugyan valamivel a napidíjas írnok 392,20 Ft, vagy a hivatalszolga 300 forintos fizetésénél, de messze elmarad pl. a városi kertész 600 Ft + természetbeni lakás járandóságától. 1877. július 1-től ideiglenesen, 1878. július 1-től véglegesítve Dóczi Antal volt a műhelyvezető. Az 1904-ben közzétett szervezeti szabályzat emelte a sokszorosító üzemben dolgozók bérét: a műhelyvezető 1000, a gépszolga évi 700 K-t kap. Figyelembe véve, hogy az 1890-es években a Ft-ról a koronára történt áttérés során 1 Ft 2 K-t tett ki, nemcsak számszerűen, hanem értékét tekintve is emelkedett a sokszorosítók bére 1884-hez képest. Dóczi Antal azonban 1899-re súlyosan megbetegedett, amibe belejátszott az, hogy egészségtelen helyiségben folyt a sokszorosító munka. A krónikus betegség miatt Dóczit már 1899-ben hosszabb szabadságra küldték. Egészsége azonban nem állt helyre, az 1901. szeptember 24-i közgyűlés 652,24 K évi járandósággal nyugdíjazta. Utóda Dékány József lett, aki az üzem „rendkívül sötét helyiségében veszedelmes szembajra tett szert.” Mivel betegségét nem lehetett gyógyítani, elkeseredésében 1911-ben önkezével vetett véget életének.23 142 76. ábra
