Gaál Endre: A szegedi nyomdászat 1801–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 30. (Szeged, 2001)

1. Grünn Orbán Fülöp nyomdájának létrejötte

lenni. Ennek hangsúlyozásával áll készen a nyomdászat körébe tartozó munkák elkészítésére. Levelében kérte a megrendeléseket. A „legjobb Ízlésre intézett” nyomtató eszközei már előbb is készen álltak Szegeden.12 Saját kézírásával, amelyet az említett Endters- könyvbe bejegyzett, az olvasható, hogy nyomdáját 1801. szeptember 8-án nyitotta meg.

Az 1801. Kisasszony hava (augusztus) 12-i tanácsülés határozata a városban nyomdaállítási engedélyt kérő Grünn Orbánnak „ide bejövetelét” szükségesnek találta, éppen amiatt, hogy csak távolabb fekvő területeken található nyomda. A nyomtatványok hosszú úton való szállítása megdrágítja a városnak és közönségének mindinkább szükséges nyomtatást. A tanács akkoriban a pesti, Trattner Mátyás vezetése alatt álló nyomdában készíttetett ügyviteli nyomtatványokat, pl. urbariális tabellákat. 1801 első negyedében (április 30-ig) készített ilyen táblázatok Szegedre szállítási költsége 5 forint 57 kr-ba került. Ez év folyamán Trattner a városi tanácstól 601 forint 20 kr-t követelt táblázat-nyomtatásokért, amit a tanács kifizetni rendelt. (Csongrád vármegye közgyűlése 1798. július 3-án Länderer Mihály pesti nyomdája számára utalt ki össze- írási táblázatok nyomtatásáért 210 forint 20 kr-t, ezeknek Szegvárra, a megyeszékhelyre szállításáért 3 forintot.) Csongrád vármegyének is érdeke volt, olcsóbban kézbe vehető nyomtatványok biztosítása céljából, a szegedi nyomdaállítás, Szeged városnak pedig különösen. Ezért a magisztrátus gazdasági okból és azért is, mert törekedett a város szépítésére, fejlesztésére, jelentőségének növelésére, megadta Grünn számára a nyomdaállítási, illetve a betelepülési engedélyt.13

Grünn Bécsben az 1792 végén alakult Anton Schmid és Edler von Kurzbeck nyomdász és betűöntő cég nyomdájában14 faktorként jól megfizetett állással bírt. Pénze és nyomdai összeköttetései révén beszerezhette egy szerényebb nyomtatóműhely felszerelését. Az erre vonatkozó részletek nem ismertek. A nyomda működésének megkezdését tudató nyomtatott levélből csak az derül ki, hogy Bécsből szállíttatta Szegedre a nyomdakellékeket. Grünn korai nyomtatványai azonban azt tanúsítják, hogy szedőanyaga - majd részletesebben is látni fogjuk - leginkább a nagyszombati, majd budai Egyetemi Nyomda betűöntödéjéből származott. Grünn Orbán 1802 első felében maga is kérelmezte a helytartótanácsnál, hogy engedélyezze nyomdájának működését. A helytartótanács 1802. augusztus 26-án adta ki a jóváhagyó iratot. Ennél is fontosabb volt azonban a kiváltságlevél, amelynek érdekében a városi tanács többször felírt a kormányszékekhez: a helytartótanácshoz intézett 1801 őszi feliratát 1802. január 11-én újabb követte. 1802. április 26-án pedig a Magyar Királyi Kancelláriától kérte az uralkodó által adandó kiváltságlevél elősegítését Grünn Orbán számára.15 Végül 1802. október 22-i keltezéssel, II. Ferenc német-római császár (azaz I. Ferenc osztrák császár és magyar király), gróf Pálffy Károly (magyar királyi udvari kancellár) és Herovics József (a kancelláriai hivatal expediciós részlegének adjunktusa) aláírásával elkészült a kiváltságlevél. Miután ezt Grünn 1803. Bőjtelő (február) hó 24-én a városi tanácsnak bemutatta, immár a törvényes előírásnak megfelelően folytathatta az 1801 őszén indult, szabadalomlevél hiányában felsőbb hatóság engedélye nélküli szakmai tevékenységét.16

A kiváltságlevél szerint az uralkodó megengedi hűséges alattvalójának, Grünn Orbánnak, aki a bécsi Schmid-nyomda faktora, hogy szabad királyi Szeged városában nyomdát állítson és tartson fenn, ugyanúgy örökösei, férfi utódai is, ha jártasak a tipográfia művészetében. Grünn, örökösei és férfi utódai is segédeket, inasokat tarthatnak, utóbbiakat szokás szerint felszabadíthatják. Mindenféle könyveket, kisebb munkákat kill