Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Hetvenkedők (Vasgyúró – Vass Laci bácsi)
Vasgyúró (Csanytelek) Háry János nyomában Csanytelek, Óföldeák alig egy ugrásnyira van Szegedtől. Mégis, ha a mesélő Kovács Jánosra gondolok vagy magam elé idézem Vass Laci bácsi alakját, mintha elmúlt századok rejtélyes tájain csatangolnék. Fényévnyire ide a legközelebbi ház is. Csupán a hely és az alkalom adott: a nagy tudálékos szaván egyszerre ámulhatok azokkal, akik maguk is a történetek tolmá- csolói. Újra és újra magamnak szögezem a kérdést, vajon virtuskodó paraszt- ember-e vagy prófétáló népi hős a Vasgyúró?! Ki tudná eldönteni? Lenyűgöző egyénisége, bátorsága, a szavaiban föllelhető igazság arra késztet, hogy higgyek neki. így mesélhetett egykor Háry bátya is, így engedhette szabadra fantáziáját, hogy elbeszélései révén az érdeklődés középpontjába kerüljön. Asztalánál már nem is érdeklődő idegennek érzem magam, hanem sokkal inkább lelkes hallgatói közül egynek. Miközben azon töprengek, mi mindent merészel még ez az ember, aki valójában távolról sem az, mint akinek látszik. Meg kell adni, mesélni azt tud. Tetszés szerint filozófus, politikus, költő. Amerre éppen fantáziája vezérli. És mindenről önálló véleménye van. Máskölönben egy senki, egy magára maradt Öreg. Megítélném, ha megítélhetném. Persze, hogy tekintélyt szerez egyetlen mondatával, persze, hogy megrökönyíti azokat, akik nem tudják követni gondolatban. Legyinteni könnyű, hiszen hallgatói társadalmilag felette állnak. Először is társadalmi helyzetüket vetik össze az ő kirekesztettségével. Hiába is replikáznának vele, úgyis csak ő maradna felül. S ha már így van, híre csak növekszik. Még ha egy falu határán belül is! Nincs ez másképpen Óföldeákon sem. Akadt a falunak egy szegénye, aki megpróbáltatások, tragédiák, embertelen körülmények között is megőrizte hitét és humorát. Lehet, hogy nem volt vérbeli mesemondó, de amit mesélt, azzal ámulatba ejtett, nevetésre késztetett mindenkit, aki a közelébe került. Gondolom, arra sok példa adódott életében, hogy szavait visszautasítsák. Annál kevesebb, hogy kikérjék véleményét, gondolatait meghallgassák. Talán azért is kereste az alkalmat, hogy mesélhessen. Akik kezdetben elutasították, később közönségévé lettek, szavai tolmácsolóivá. Világháborús élményei bizonyára részvétet is ébresztettek iránta. Vass Laci bácsi pedig rendkívül történetekkel traktálta hallgatóságát, olyanokkal, amikről mások álmodni se mertek. Amiről csak világot járt ember mesélhetett azoknak, akik sohasem mozdultak ki Óföldeákról. Hallgatom a nekem mesélő adatközlőket, belebámulok Vasgyúró arcába, Vass Laci bácsi mozdulataira emlékezem. A házak előtt modern vonalú 204
