Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Boldogasszony ágya (A szülés hiedelmei)
körösztüljönni a Kurcán, be van fagyva már. Hát idefigyeljem, maga mönjön elől, oszt én meg utána. Ha maga leszakad, akkor én is leszakadok. Hát oszt szerencsésen átértünk, csak hát az borzasztó volt. Nos, akkor nyolc napig én lejártam hat kilométerre. Kislány született. Orvosnő lett belőle. El ma is Csongrádon. Volt nekem harminckilenc éves szülőanyám is. Nem is egy, de bizony olyan nehezen szült, hogy borzasztó. Mindig megkérdeztük amikor begyütt, hogy hány éves, mert mink ahhoz alkalmazkodtunk. Máma ez már nem differencia, mert máma nagyon könnyen szülnek. Azelőtt a sok családot is felnevelték és egészségesebbek lettek, mint a maiak. Hallottam, hogy a katonaságnál, dacára annak, hogy tele vannak vitaminnal, mégis elszédült. Akkor mit evett az asszony? Vöröshagymát meg lekváros kenyeret. Tej nem volt. Akkor én azt mondtam nekik, hogy főzzenek rántott levest, amitől tejük van az anyáknak, mert a tejben van az ellenállóképesség, amivel leküzdi a gyerek a betegséget. Az anyatejbe. Nálunk nyolc napig feküdték a gyerekágyat. Hát én arról nem tehetek, ha az az asszony hamarabb fölkelt, én azért nem felelhetek. Amikor aztán fölkelt az asszony és fölerősödött, hogy el tudott menni az avatóra, akkor a pap a sekrestyéből bekísérte a Szűz Mária oltárához, és ott beavatták. Azt már nem tudom elmondani, hogy a pap mit mondott. Mindig ott voltam az avatáson is, mert segítettem. Tudja, nekem azt is elmondták az asszonyok, ha védekeztek. Védekezés szempontjából a mályvagyökér nagy dívott. Nagyon sok ilyet tudnék mondani. Úgy ki vót vérezve, hogy hófehér vót. Szóval élet-halál közt vót. Azokat beküldtük Szentesre a kórházba. Hogy én? (Tudniillik, hogy végzett-e tiltott műtétet.) És őszintén megmondom, énneköm még föl se merték ezt tárni. Énneköm soha senki ilyesmit még csak meg se peccentett. Ösmertek engem, hogy nuku! Itten volt valaki, az ült éppen háromszor érte. Arra értette ugye, hogy az AB?... Persze sokszor beszélték az asszonyok, hogy nincs rá szüksége, hogy azt onnan távolítsák el. Azt mondom neki, idefigyeljen, menjen ki a búzaföldre és amikor kel a búza, akkor azt szedje ki. Aszongya, hát hogy szedjem ki, hát abbul búza lesz. Hát ebbül is éppen olyan gyerek lesz, mert abba a pillanatba, mikor megfogamzik az élő lény, és az továbbfejlődik. (Molnár Margit, Szegvár) *** Kígyóspusztán kezdtem a bábaságot. Ez olyan nyolc kilométer kiterjedésű tanyavilág. Ma már alig található ottan egy-két tanya. Amúgy be van már erdősítve, úgyhogy alig találtam meg azt a házat, ahol laktunk. Többnyire kerékpárral jártam. Akinek kocsija, lova vót, az elvitt ahová köllött. Osztán möguntak engöm hurcolászni. Akkó mondtam, ne gyüjjenek, majd elmögyök. Ha szüléshöz hívnak, akkor biztos kocsival gyüttek értem, leginkább éjszaka. Mikor odamentem a anya ágyba vót. Megvizsgáltam, hogy 74
