Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
tehéntül fejni, fejjön rá. Ami gyün, az gyün. Akkor aztán, mikor ű ezt mögcsinálta, akkor erős szél mönt oda ahhon a házhon, ahol ez a mögrontó vöt állítólag. És akkor aztán, hogy az a szél odaért, annál előbb ü ügyesen gyüjjön ki a fejővel és a patkóval, és egy baltával verje. Hogyha a fokával veri, akkor mögmarad az asszony, de súlyosan mögbetegszik; ha az élivei veri, akkor mög mög is hal. De ezt én nem láttam, csak hallottam, csak beszélték. Na és akkor aztán, mikor ez mögtörtént, akkor ű gyorsan kiugrott az istállóbul, és kiöntötte a fejőből az istálló előtt a tejet, és a balta fokával verte. Oszt aztán az az asszony súlyos beteg lőtt, azt tudom, mert a szomszédunkba vót. Többet az ágyat nem hagyhatta el. Azt is mögmondta annak az embömek, hogy aki ott lösz nálatok akkor, mikor ű ezt csinálja, hát egy barátom ott vót nálunk, azt nem tudom mán, hogy mennyi ideig, de napáldozat után ne mönjön el a háziul, mer baja lösz. Errül aztán bővebbet nem tudok. (Kirly Miklós, Mórahalom) 114. Aszonták, hogy mög van rontva. No, osztán vót ennek ellenszere. Akkó szőrözni köllött egy hétlyukú patkót, és azt a hétlyukú patkót, és azt a hétlyukú patkót betönni a tűzbe, és addig pirosítani, mig az az illető, aki mögrontotta a tehenet, oda nem gyün. Annak oda köllött mönni. És amikor odamönt, benézött, az anyámnak aszongya, mit csinál, Panna néni? Aszongya, tüzelők, főzni akarok. Belefújt a tűzbe, nem pirosuk mög a patkó. De akkor oszt visszahozta a tehénnek a hasznát. Úgy sikerült. (Gábor György, Rúzsa) 115. Úgyhogy a tehén rugott-vágott, nem adta a tejet le. Mit csináljunk neki? Kilenc lyukú patkót tiizesítettek meg, ezt mán nagyanyámul hallottam, és beletették azt a tüzes patkót a vályúba, és arra öntötték rá a tejet. Oszt egy öreg bácsi, nem is messzirül való, az sétált az úton. Nem szót semmit, csak az ott sétált, mer annak meg kő jelenni. (Ágoston István, Szegvár) 116. Nem tudom, hogy mit csinát, mer a szomszédom is olyan vót, hogy én sose tudtam fejni tehenet. Mög veszeködött velem. Aszonta, ha kicsit torkos vótam, akkor aszonta, hogy hát úgy gondolkozz, hogy etöszlek tégöd is, mint a szomszédomat etöttem. Láttad, hogy möghalt. Szóval olyan vót, hogy értött hozzá. Mindönhöz értött. Darabolták a vályúba a tejit. Vágták, hogy helyreálljon, visszagyüjjön a haszna. Oszt akkó ledarabolták rúla. Nem az illetőnek ártott, hanem a tehénnek. A tehénnek vágták a combjárul a húst. Én nem mertem ilyen csináni, de a patkót azt mögtüzesítöttem én is. Oszt akkó arra fejtem. Aszonták, akkor ég a testje annak, aki bántja, aki háborgatja. (Huszka Sándorné, Pusztaszer) 52
