Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)

sárba vagy pedig, ugye, körűnézte, mintha ű azt vonni akarná. Oszt akkó mögvötte a tehenet, hogy ilyen jó tehén, olyan jó tehén, ugye, a vásárba dicsérni szokták, osztán mikó hazavitte, nem tudta használni. (Ördögh Já­nos, Zákányszék) láímyomföiszedésse! 73. Hallottam, hogy ez való vót. A tehénnek a nyomát is fővötték, vagy a körme közül kiesött piszkot. Oszt akkó evitte, a kéménybe főkötötte, oszt akkó készen vót. Ki vót belezve. (Nagy Bence Pál, Tápé) vizelettel 74. Hát én nem tudom, mit csináltunk neki, de aszonták, hogyhát vályúba tették tán a tejet, oszt verték. Oszt akkó megjelent az a valaki. Igaz az? Igaz-e az? Oszt aszongyák, megjelent az a valaki. Na, azt mondja meg. Aszongyák, mert fájt neki. Hát ilyet! Még ilyet! Meg aszongyák, ha odapi- sált a tehén alá, akkor is megmondják. Igaz? Azért nem engedett az én fiam, mikó tehenész vót, alá pisálni senkit se a tehénnek. Aszongya, akkó meg­rontsa. Azt mondja meg, ez mitül vót. Úgy evitte a hasznát, hogy a gyerek­nek víz vót a tej. Az öregebbek régebben nagyon tudták ezt a borszorkányságot. Én se akartam eztet ehinni. (Percze Sándorné, Csong- rád) dögíetemmel 75. Kijárt a tehén a pusztára, oszt vót, mikó hazagyütt, olyan beteg lőtt, hogy úgy nyögött a szöröncsétlen, mintha elleni akart vóna. Akkó a két csöcsibű tiszta fehér tej gyütt, kettőbű mög vér. A tehenet el köllött adni, mert nálunk nem löhetött használni. Akkor a bátyámékhon kerüt az a tehén. Azok elmöntek ilyen tudós asszonyhon, oszt akkó azt mondta nekik, hogy az istállóküszöb alá van elásva valami. Ameddig az ott lesz, anná a házná tejhaszon a tehéntű nem is lösz. (Mészáros Jánosné, Kistelek) 76. Ezt egy asszony mesélte, ez nem énrajtam történt. Én Zsombolyán szü­lettem, és tudja, cseléd vót az apám. Tehéntartás vót. És akkor azok az oláh­asszonyok nagyon tudtak rontani. És akkor összeveszött két asszony, mert akkor még együtt laktak, tudja? És aszonta:- Megállj, azt a szép tehenet megvetted, de majd ríva jársz alá fejni. Oszt az én anyám hívő asszony vót. Az nem hitt rontást, meg nem káro­molt. Aszongya, mikor ment befelé fejni este az én anyám, akkor aszongya, egy nagyon szép kutyán ült egy asszony, az az asszony, aki meg akarta ron­38

Next

/
Thumbnails
Contents