Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
aszongya, most möghasigattuk a körmit. Na, aszongya, elmögyünk, és mögtudjuk, hogy hun van, hogy él-e vagy mit csinál? Folyt a vére. Aszongya az öreg, az ura, hogy nagyon beteg. Nem tudja, mi a baja. Mért nem hív kend, aszongya orvost? Aszongya, nem hívok én, majd jobban lösz. No, oszt akkó, aszongya, mutassa mán mög kend, hun a felesége. És tényleg, így a lába, talpa, mindene össze vót vagdalva. Sokáig nem mönt a piacra. Na, ez vót a bűnös. Ezt mindég elmesélte apám. (Horváth Istvánná, Makó) macska alakjában 47. Volt egy nagybátyám. Úgy hívták, Lovas János. Ugyanabba az utcába lakott. Neki is volt két tehene. Ő is jármozta a teheneket, mint mi. És egyször mondja, hogy te, ezt a két tehenet el tudnám adni, de nagyon drága pénzért. Utána nagyot rúgott a tehén, nem bírtak közel menni hozzá, pedig nem is jártak azok a csordára se. Na, kilesi, mert mondta valaki, hogy nincs nála tej, biztos, hogy megrontásba vannak a tehenek. És az egyik alkalommal kimönt este, odaült az ajtó háta mögé. És egy nagy macska beugrott, és egyenesen a tehénhez, ahogy feküdt. A nagybátyám becsapta az ajtót, de az ablak nyitva maradt, és az ablakon keresztül elmenekült. Akkor egy hétig nem ment az illető. Az a macska legalábbis. És amikor egy hét múlva megint leste, akkor már okosabb volt, és becsinálta az ablakot is. Bevágta az ajtót, de nagyon megverte a macskát. Másfél óráig hajszűrűzte az istállóba. Ment a felesége, mondta neki, na, most mán meg is döglött, és hogyha ez tényleg valaki volt, aszongya, mit csinálunk vele. Nem baj, fiam, majd megtalálják ott a szemétdombon. Hát mikor reggelre ment, nem volt a szemétdombon egy macska se. De az az illető, akire ők gyanakodtak, annak el volt törve a lába. Úgyhogy éjszaka elcsúszott, azt mondta, és eltört neki a lába akkor éjjel. És azután is még élt mindig bottal ment, és sántított. (Luczai Józsefné, Ferencszállás) 48. Még nem is nagylány vótam én, olyan tíz-tizenkét éves lány vótam. Szógátam, aztán gulyás vótam. Ászt a gazdámnak vót olyan jó kis tehene, oszt egy asszony mögrontotta. Úgyhogy nem bírták fejni, csak vért fejtek tűle. Annyira mögrontotta, annyira kibánt szögény jószággal. Aztán hajnalba főket a gazdám mög a gazdaasszonyom, oszt körösztű állították a tehenet a vályún, oszt addig ütötték a kerti söprűvel, míg az a valaki oda nem mönt. Oszt macska képibe jelönt mög, oszt nagyon, de nagyon mögverték. Úgyhogy mögtudták, hogy ki vót, tudja, feküdt az otthon. Nagyon beteg vót. Emönt, oszt mondták neki, hogy mi a baja? Semmi, aszongya, csak lustál- kodok. Hát oszt főhajtották a dunnát, mögnézték, hát ráismertek, hogy ük verték mög. (Szokolai Jánosné, Csanytelek) 27
