Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Tanulmányrészletek

ban Makkai László irányította a figyelmet a középkori magyar hitvilágra. „Tulajdonképpen a reformátoroknak a »babonák« ellen intézett heves támadása leplezte le igazán azt, hogy a magyar nép egyrészt más népek nem keresztény hiedelmeitől meglehetősen fuggeltenül (viszonylag kevés szláv, német, román kölcsönzéssel), de keresztény papjaira se nagyon hallgatva őrizte a táltosrítust, úgyszólván napjainkig. Ennek középpontjában az »ör- döngös, tudományos, garabonciás, bűvös-bájos« táltos áll.”

Ehhez annyit tennék hozzá, hogy ezek a hiedelemmondák többnyire azoktól az adatközlőktől valók, akiktől archaikus népi imádságokat és ráolvasásokat is gyűjtöttem. A középkori hitvilág forrásvidékére „úgyszólván napjainkig” visszajárhatok megyém községeiben, tanyavilágában.

Pusztákon és folyóparti községekben

Csongrád megye napjainkban is az ország egyik legtanyásabb megyéje, a múlt században pedig kiváltképpen az volt. A tájon áthúzódó útvonalak gyakran érintették a hatalmas kiterjedésű pusztákat és a széleiken megbújó kis falvakat. Ha innen közelítünk a természetfeletti, mágikus javakkal és erővel fölruházott emberekhez, világossá válik, hogy babonásságuk milyen erősen kapcsolódik mesterségükhöz. A pásztor, a gulyás, a kocsis és a kutyákkal bánni tudó, gyógyító ember szoros kapcsolatban állt a természettel, és megfigyeléseit a rábízott állatok megóvására használta. Ha ez a tudománya kivételes képességével párosult, valamint az ősöktől örökölt mágiával, gyorsan szárnyára vette a hír. Egy kivétellel férfiakról van szó; ez érthető, hiszen ezt a munkát csak férfiak végezték annak idején. A kivételt, Bartuk Ágnes algyői ördöngöst is inkább a táltosok — látók körébe sorolom.

Szűcs Sándor említi: „Egy-egy faluban több javasasszony, gyógykovács található, de egész vidéken alig akad veszettorvos.” A javasasszonyok többnyire „névtelenek” voltak. Ha szóltak is róluk, nem teljes nevükkel nevezték meg őket. Ezzel szemben a férfiak a róluk keringő legendákban is vezeték- és keresztnevükkel szerepeltek. Mintha nevüknek is valami funkciója lett volna a mágikus eljárásban. Veszett Nagy Sándornak, a szentesi gyógyító embernek esetében volt is. Egy-egy mesterség között nagy a különbség. Míg a tudós pásztorok, gulyások legtöbbször névtelenül kerültek a hiedelemmondákba, a tudós kocsist mindenkor névvel illették, de így beszéltek a gyógyító emberekről is.

A tudós kocsishoz kapcsolódó babonakor gyűjtési terepe a Makó melletti kisközség, Maroslele volt. A hiedelemmondák között akadt néhány, amely a tudós gulyás, kocsis, méhész alakját idézte föl, de leginkább egy sohasem kutatott, teljesen ismeretlen személyre terelte a figyelmemet. A falu szülöttének, B. Kúrái Józsefnek gazdag motívumú hiedelemköre már a gyűjtés kezdetén sejtette, hogy érdekes tudományos emberre bukkantam. Megismerve a róla hagyományozódott hiedelemmondákat, a fölfedezés izgalmával szedtem össze a legapróbb töredéket is. Meglepőnek találtam,

254