Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Tanulmányrészletek
A Teknyőkaparó forgószélben való eltűnése elsősorban itt Makó környékén ismert, és bizonyító példája a természetfölötti erővel rendelkező táltosnak. Annak a táltosnak, aki együtt arat, csépel az emberekkel, majd munka után a saját törvényei szerint kel útra. A táltosok és a garabonciások természetfölötti képességei közé tartozik még jövendölő és gyógyító tehetségük is. A Teknyőkaparó gyógyításairól egyetlen alkalommal sem beszéltek az adatközlők. Jósló jövendőbelátó képességét, tehetségét viszont szinte kivétel nélkül minden emlékező ismerte. Gyűjtésem során a legkisebb, a néhány szavas töredék is a jövendölő Teknyőkaparót idézte. Szólássá vált vidékünkön: „Mögmondta a Teknyőkaparó...” Jóslatainak zöme a háborúról szól. A világ sorsát alakító, romlásba döntő háborúkról. Beszélt a technikai fejlődésről is, a lőcs nélküli kocsiról (autó), a vasmadárról (repülőgép); az embert pusztító szegénységről; a nők, a férfiak erkölcseiről, az emberek magatartásáról, de leginkább a világ végétjósolta, azt a nagy csatát, amely valahol itt Szeged környékén, a Tisza és a Maros találkozásánál következik be. Az öreg Teknyőkaparó emléke, úgy tűnik föl, nem enyészett el az idővel, inkább gazdagodott az ősi táltos és garabonciás képzetekkel. Személyében a táltoshiedelmekkel összefonódó történetek olyan embert mutatnak, aki ha szólt, ha jövendölt, ha cselekedett, mindig az igazság pártján állt. „Ezret át az Isten, ezret nem”... A szegedi néphagyomány gazdag bibliai motívumai a Teknyőkaparó történeteiben is föllelhetők. A világ végéről szóló tanítás, a Jelenések könyvének századokon áthallatszó intő szava és a képzeletet megmozgató titokzatos jelképrendszere nem maradt visszhangtalan népünk körében sem. Talán ezért is érezték meg a Teknyőkaparó jóslataiban a tiszta szevú próféta figyelmeztetéseit. így történhetett, hogy mítoszt, legendát teremtett szavaival. A középkor emberében nagy szorongásokat keltett az Apokalipszis titokzatos kinyilatkoztatása. Hatása napjainkig megfigyelhető a paraszti gondolkodásban. Ezek a szövegek, képek is folklorizálódtak a századok során, és beleépültek a Teknyőkaparó szövegeibe. A civilizáció áldás egyfelől, ám átokká is válhat. Amikor fölmondja a szolgálatot, az embereken pánikérzés vesz erőt. A kiegyensúlyozott paraszti életforma ezért is volt olyan érzékeny minden változásra. Minden új jelenség mögött tragédiát, katasztrófát sejtett. A változások mögött, ha ösztönösen is, de ott érezte a világ végének, az ember sorsának elkerülhetetlen iszonyatát. Bálint Sándor gyűjtéséből tudjuk, hogy az „öreg tanyaiak szerint a világ végén csak annyi ember marad életben, amennyi egy szárazmalom alatt elfér”. A szegedi tanyák népe azt is vallja, hogy a világ végén három napig sötétség lesz. Majd csak a hétszer szentelt gyertya világít. Ám az ítélet 249
