Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
tyája tele vót méhhel. Nem tudták ellopni, mer a méhek a gatya alá kerűtek be. Ezt is a Kúrái csináta. (Kocsis Ferenc, Maroslcle) 3. Kis Vince Jóska szíjgyártónak teleklábjában lakott egy méhész. És valaki akart egy kaptárt fővönn i. Már föl is vötte a méhkast, és akkor nem tudott elmönni vele, hanem ott tartotta. Ezt hallottam az apáméktú. Az ottani tulajdonos fogta mög. Az a Kúrái. És akkor az köpött egyet, és aszonta, hínye, fiam, háttödd le! Akkor aztán elmönt. (Korom Lajos, Maroslele) Őrdöngösök (Filmrészlet) B. F.: Ezen a tájon élt valamikor ez a Veszett Nagy Sándor, aki kutyákkal foglalkozott. Ez a Veszett Sándor szentösi embör vót. Én ösmertem az édösapját neki. Abba az időbe én nyolcéves gyerök vótam. Sarkantyús csizmába járt, és mikor odagyütt hozzánk, a nagyapámhoz, akkor vót nála két kutya. Igen hamisak vótak. Hogy mit csinált nekik, mit nem, erre már nem emlékszek, de lemöntek a dűlőre, a föld végire. Ott ültek, míg el nem mönt az öreg úr tőlünk. B. M.: Hatalmas mérges kutyái vótak a gazdának. Egy illető vót oda állítva, hogy nehogy megközelítse valaki, mert mögfogják a kutyák, mögszag- gatják. Mikó ű mögjelönt, gyütt kifelé vagy bárakárhova ha mönt a kutya elébe, kirántotta a zsebkendőjét és elkezdte lobogtatni. Nem bántotta a kutya. Csak ennyit csinált neki. Nem bántotta a kutya. Úgy örült neki, mintha a saját gazdája mönt vóna. Hogy mi vót ebbe, nem tudom, de a mienk se bántotta soha. — Milyen ember volt kinézetre ez a Veszett Sándor? g. F.: Olyan tudományos bácsi vót, amit más nem tudott kiorvosolni, ű kiorvosolta. B. M.: Én üsmertem. Tudott rontani, Gyógyítani. Magos, sovány embör vót, de az az embömek a szöme közé soha nem nézött, ha az embörrel beszélt. Senkinek se. Csak le vót sunyva a szöme, oszt akkó úgy beszélt. M. I.: Olyan bűbájos embömek tartották. Hát mit tud, hogy tudja, hát hogy tud kutyáé változni? Azt mondja a kutyáknak, mönjetek oda le, addig vissza ne gyüjjetek, amig nem akarom. Hát csak bűbájos vót akkó. Ezt mondta mindönki. P. J.: Egyszer hallották, hogy egy viharos éjszaka kiabálnak a Tisza túlsó oldaláról: révész! Oszt akkó átmönt a révész, és egy kutya ugrott a csónakjába. Az embör mög elmönt keresni, hogy hol a gazda. De nem vót gazdája. A kutya csak vonyított. Hát aztán a kutyát bennehagyta a csónakba, azt hozta át. És mikor átértek a Tiszán, a kutya kiugrott a csónakból és elfutott. Hát osztán a révész mög vót ijedve, de nagyon, hát hogy mit hozott ű át?! Hát ahun a kutya ült ott maradt egy emböri lábnyom, a padkán mög egy vashatost talált. A kutyának emböri lábnyoma vót.- Nem a Veszett Nagy Sándor volt az? P. J.: Hát ki a fene tudja azt, de nem mert az annak szólni! 200
