Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
5. Csongorádi vót, azthiszem. Ide járt ki Tömörkényre. Herűni hitták, meg így ha megvesződött a kutya, vagy valakinek nagyobb baja vót, azt gyógyította. Tíz-tizenkét éves lehettem, amikó hallottam. (Káris Ferenc, Cscmytelek) 6. Mi lent laktunk egy tanyán. A tömörkényi Tábitoknak vót ottan nagy darab bérletös födjük. És tavaszig is ökrök mög olyan növendékmarhák teleltek ottan. Vót nekik istálló. És akkor Tömörkényön mögveszödött nékik a kutyájuk. És legyütt a rétre, oda a tanyára, és befeküdt a jászol alá a kutya. És mikor kigyütt, harapott. Beleharapott ottan a disznó szájába. A kutyát oszt agyonlőtte apám, és akkor elmöntek Szentösre ehhön a Sándor bácsihon. Oszt akkó Sándor bácsi adott mindönkinek, jószágnak, embömek gyógyszert. A disznóra mög aszonta, hogy fogják mög, és jó élös kefével a seböt kefézzék ki, aztán mög kékkövei tömjék be, és nem lőtt baja a disznónak se, embömek se. (Balogh Jánosné, Baks) 7. Kutyákká foglalkozott ez az embör, mer létezött ilyen, ugye? Hogy ű szándékozott-e, vagy nem szándékozott-e, vagy gondóta, hogyhát pénzt keres vagy valamit, tudja a boldogság. Csak megtörtént az, hogy a marhák közé vagy a birka közé mönt a kutya, osztán nem telt bele egy jó félnap, ekezdtek a marhák szaladgáni farkukat folvágva. De nevettük, meg néztük, hogyhát mi lösz itten. Akkor ez Szentösön lakott. Szentösön. Ott lakott. Elmöntek érte ilyen fiákerrc. Kihozták. Oszt mikó kigyütt, akkor ü odamönt a marhák közé. Tartotta így maga elé a kézit, tartotta a kézit, oszt akkor ekezdték nyalni a kézit néki. Oszt hókusz-pókuszolt ottan, mög a vizükbe valamit tött, és kérőm szépen, másnap olyan nyugodtan legeltek a jószágok, hogy nem közönségös. De a kutyát sikerüt nekik elfogni. Csuda barátságos embör vót. Hordták aztat uradalmakba, mög ere-ara. (Búza Bálint, Nagymágocs) 8. Ha Csanyon mögveszödött egy kutya, az tudta, osztán gyütt is. Az má gytitt is ide. Idejárt, osztán herűte a csikókat. Nem köllött jelönteni neki, az má gyütt. Az gyógyított. Evitték hozzá azt a veszött kutyát, rácsapott egy söprűágga, az má nem is vót beteg. (Forgó Lajos, Csanytelek) 9. Hát valamikor Tömörkénynek vót egy pusztája, úgy hívták, hogy Gátér. Ökör, barom járt ottan. Kiütött a veszöttség a barom között. Möntek fű- höz-fához, mindönhunnan hordták az orvosokat. Nem tudtak segíteni. Majd 180
