Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
fürösztésset 19. Édösapám oda vót katonának, mi mög otthon vótunk hárman-négyen kisgyerökök. Mink még akkor kicsik vótunk. Vót az a néném, hát annak a húsát teljesen elvitték. Hát egy asszonyhon emönt az édösanyám, hogy segítsön mán rajtam. Aszongya, mit csináljak evve a kislánnyá, aszongya, hát má nincsen csak a bűre mög a csontja. Aszonta aztán a szülém, az édösanyámnak, eridj e, lányom, ide mög ide, ehhön a asszonyhon. Mondd mög neki, hogy hát segítsön mán rajtad, hogy hát ez a kislány egy kicsit jobban lögyön. Hát jó van. Édösanyám emönt. Adott is neki orvosságot, aszonta, főzze mög, osztán abba fúrössze mög a kislányt. Oszt akkó vögyön egy fazekat födőve együtt, eztet, aszongya, éjfélkó vigye le a Tiszáhon, hajítsa bele. Beleöntötte, evitte. De féltem, féltem. De hátra ne nézzé, csak gyere haza. Hát jó van, aszongya, édösanyám, mögcsinátam. De mikó mán fűrösztötte édösanyám a lányt, akkó mán az a valaki ott vót a küszöbön. Rozi te, Rozi te, nyisd ki, nyisd ki az ajtót! Ha elállja a vizet, tőgye bele, szépen fürösszgesse. Hát mikó édösanyám kimén, hát az édösapámnak a nagynénje vót. Az vitte el a lánynak a húsát. Édösanyám, aszongya, most mit csinájak. Azt mondta az az asszony, amive csak le tudja ütni, avva üsse. Üsse agyon azt az asszonyt, aki ódámén, mert oda kő neki mönni. Oda is gyütt. Aszongya édösanyám, űdögélt csak a küszöbön. Édösapám hazaért, aszongya, na asszony, aszongya, Rozikának mögcsinátad? Mög, de halli kend-e, kendnek a nénje gyütt ide. Azt mondta, hogy kinn vót itt a kápisztásba, ott vót, oszt begyütt. Hát aszongya, azé, azé. Idegyütt. Láti kend, láti kend-e, aszongya. Ezt hallottam sokat a édösanyámtú. Evitték a húst rúla. Aztán a kislány jobban lőtt. Hállá Istennek még most is él. (Nyinkó Istvánná, Tápé) tojással 20. Hát kilencszáztizenháromba énnekem éjszaka, hány óra lehetett, azt nem tudom, levágták a hajamat. Tetszik érteni? így innét, ebbű a sarokbú a másik sarokig, teljesen levették ezt a frizurát. Ezzé osztán én beteg vótam hat hétig. Vittek mindenfele, hátha tudnak rajtam segíteni, de nem tudott senki se segíteni. De az illetővel még minden este birkóztam a ház közepin, szóval a szóba közepin. Bent vót apám, anyám, a testvérjeim, és nem látták, de én se láttam, és az inget mind levette rúlam. Félmeztelen vótam. Hát osztán az édesapám, szerette a pálinkát, mert csak azért is bement a faluba, mert itt a majorba laktunk kint. Bement egy féldeci pálinkáé. Gyütt haza. A községünkbe vót egy román embör, rendőr. De iskolázott ember vót. Összetanákozott vele apám. Hát osztán kérdezi a családot, hogy vannak, mint vannak. Hát oszt mondja neki édesapám, hogy hát Mihály nem jó van. Kérdezett rá, hogy miért? Mondja neki édesapám. Semmit se, aszongya, 17
