Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)

Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)

lett kimenni, akinek ilyen valami probléma volt a lábával, kelés vagy mit tu­dom én. Akkor elmentek ehhez a Veszett Nagy Sándorhoz, és akkor az, mit tudom én, csinát vele valamit. És azt mondta, hogy éfélkor majd menjenek ki oda a rontó keresztihez, mer ott négyfelé vitt az út. Ilyen keresztút vót, és ott balkezibül, amit ő ád, azt dobja vissza, de hátra ne nézzen! Nem szabad neki hátranézni, mert akkor nem fog ez a rontás helyrejönni. Úgyhogy ak­kor nem fog sikerülni. És azt mondja a nagymamám, hogy vót olyan, aki csak nam hitt ennek, és hátranézett. Oszt mikor eldobta a balkezivel, amit mondott neki ez a Veszett Nagy Sándor, hatalmas két kutya, ahogy csak bír­ta úgy zavarta, és lóhalálában szaladt az az illető, aki meg vót rontva, és nem használt semmit a gyógyítás. (Nagyváradi Istvánná, Csanytdek) 13. Ez a Veszett Nagy Sándor nagy tudománnyá rendelkezett. Hallottam tűle, hogy a szőrivel is gyógyított, de a szőrire valamilyen folyadékot cse­pegtetett. És awa bekötötték a harapott lábszárat vagy kezet, és akkor meg­mondta, hogy meddig kell rajta lenni. Aztán begyógyult, oszt nem kellett orvoshon tovább menni neki. (Fábián Nagy Sándor, Szentes) 14. Ha például elmentek érte, aszonta, tudtam, hogy gy üsz értem, mer várta­lak. Úgyis meg fogsz jelenni, mer baj van a házad körül. (Deák József, Csongrád) 15. A Sinka bácsi meg olyan bűbájos ember vót. Füvekkel gyógyítgatott. Régi ember az. (Búza János, Szegvár) 16. Ez a Veszett Nagy Sándor tudta a veszettséget gyógyítani. Mulattak egyszer úgy házilag, és akkor a többiek vele vótak. Valahogy úgy csúfolták. Aszongya, ne beszéljetek, mer a szarvammal megcsaplak benneteket. Oszt amelyik legjobban tréfált vele, az idekapott a homlokára. Folyt a vér. Azt mondja, hogy na, mondasz-e még ilyet? Nem mondok, gyógyíts meg! Vé­gighúzta rajta a kézit, emút minden. (Szalai Mihályné, Szegvár) Álhitük gyógyítása Nagykirályságon laktunk. Kürtiék laktak abba a tanyába. Parasztembe­rek vótak. Nyári időszakba a legelésző marhák közé ment egy veszett kutya. Arrul állapították meg, hogy a szájmirigye már nyálas vót. Valamelyik ál­latnak a körme fölött a puha részt megharapta, és utána negyednap be- gennyesedett. De a gennyriil megállapították, hogy nem jó indulatú. 178

Next

/
Thumbnails
Contents