Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
Úgyhogy ez a Sinka az apámmal egyidős ember is vót. Megveszedett nálunk egy kutya, oszt megharapta az egyik gyereket. A kézit. Osztán ehozta apám ide a Sinkáhon. Az öreg ott vót a gangon, pipált. Vártalak má, aszongya, hogy gyüssz. Megnézte a gyerek kézit, aszongya, ezt megharaphatja akarhun, nem veszedne meg, mer má beheggedt a seb. A nyála a veszélyes. (Berezvai Ferenc, Szegvár) 2. Hallottam édösapámtú, gyerök vót, osztán möghalt az apja, oszt küdték Szögvárra. Eküdték szögvárra, mer a rokonok ott vótak Szögváron. Hát osztán, aszongya, hogy egy nagy fehér kutya mögharapta. Aztán möntek Sándor bácsihon; aszonta: régön vártalak bennetöket, fiam. Ű azt má tudta. Csak arrú mondta, hogy tudta. Osztán möggyógyította a gyerököt. (Nyilag Istvánná, Csanytelek) 3. Möntünk egy asszonnyá a dorozsmai állomásrul befelé. Osztán beszélgettünk. Aszongya, hogyhát ű mön Szegedre, osztán egy lány kigyütt onnan a rókusi kórházbú, osztán szaladt ara a vasútnak. Aztán az anyja mög mönt utána, hogy mögfogja, de nem bírt a lánnyá e. Aszongya az asszony, a lánynak az anyja, aszongya: gyüjjön má, segijjön, hogyhát fővigyem ezt a lányt, mer leszökött a kórházbú. Segítött neki. Valahogy mögkarmolta a lány, de ammög veszött vót. Má kitört rajta a veszöttség. Aszongya, mikó fővitték, aztán möntek a dógukra. Nem olyan sokára, aszongya, érzötte, aszongya, olyan rosszá van. A gyerökeinek mondja, én nem tudom, fiam, aszongya, hogy mi a bajom, de én olyan rosszú vagyok, hogy nem is tudom, hogy is érzöm magam. Azt evitték az orvoshon, hát az orvos mögállapította, hogy má tört vóna rajta ki a veszöttség. Aztán elútasították Szentösre, mer hát ott vót olyan doktor, aki a veszöttségöt gyógyította. Ez vót a Veszött Nagy Sándor. Osztán ott vót kilenc napig vagy meddig, csak aztán mikó má hazagyütt, akkó májó vót. Kigyógyították belülié. Ezt az asszony sajátmaga beszéte e. (Király Antalné, Sándor falva) 4. Nekünk Beregháton vót egy szélmalmunk. Ott vót az édesapámnak a nevelőapja, és azt mondta, űneki a barátja vót a Veszett Nagy Sándor. Annak előtte pedig a szélmalom a szentmártoni határba vót. Ottan vót egy ember, aki szénát vitt be hajnalba, és megharapta a kutya. És mikor bement, azt mondta a feleséginek, hogy hallod-e, az a kutya veszett vót. Hát osztán tényleg úgy vót, hogy egyszer kilenc napra rá elkiáltotta magát. Aszonta a feleséginek, hogy menjetek ki, oszt zárjátok be az ajtót. Oszt szóljatok Veszett Nagy Sándornak, mer én most má nagybeteg leszek. Hát osztán tény1. 175
