Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
Az én apámtul hallottam, hogyhát embör vót olyan, aki kocsival mönt, de nem egész maga, hanem tán ketten is vótak. Mögállt az embör a kocsival, és a csorda ott vót nem messze. Kutya alakba jelönt mög az az illető. Egy-két marhát mögkapott, oszt akkó emönt vissza. És annak az embömek a foga közt látta az a más ik, aki a kocs iná ott vót, a foga közt látta a tehénnek a szőrit, ahogy mögkapta a lábát annak a jószágnak. Na, oszt akkor mögvesződött. (Horváth Béla, Mórahalom) 3. Ha valaki nem hitt őneki, ű átváltódzott kutyáé, macskáé. Oszt akkó ugyanazt az illetőt, aki legjobban félt tőle, azt mögmarta. Aztán az eltűnt úgy, hogy nem is látták tovább. (Mucsi István, Csanytclek) 4. Áztat má én apámtú hallottam, hogyha valahun sok veszött kutya vót, az akkó kigyütt a falukra, pusztára, és akkor ü mintha kutyáé változott vóna. Oszt mögmart valamit, és akkor folytatódott a veszöttség. Akkor osztán szótak neki, és akkor lőtt neki munkája. (Tápai Pálnú, Csanytelek) 2. 5. Például erről a S inkárul hallottam olyat, hogy a kanászgyereket átbújtatta, akkor még olyan kerék vót a kocsikba, hogy fatengelyes kocsi vót, oszt azon átbújtatta a gyereket meg vissza. Egy tizenhárom-tizenöt éves gyereket. (Berezvai Ferenc, Szegvár) Döglött lovat hazahajt Aszongyák, a döglött lovat fölállította a Kúrái. így beszélték. Kiszombori nagybirtokos vót, osztán annak Szegedről kihajtotta a döglött lovat. Ezt az öreg B. Kuraitú hallotta az én apám. A kocsisa jelöntötte neki, hogy mögdöglött a negyedik ló. Akkor is fölállítsuk! Oszt akkó kihozta őket Kiszomborra. Van száz éve, mikó ezt beszéték. (Bállá Imre, Marosiak) Kocsi a kazalon Ez a Pamuk Pista összeveszött a bárónéval. Na, aszonta, mámmá én nem fogok be. De be köll fogni! Hát befogok akkor, de akkor se mék sehova se. Befogott. De én nem mék el. Majd amikor keresik a fogatot, az uradalmi szalmakazal tetejűi találták a négyesfogatot. Fiákerrel, négy lóval ott álltak fönt a kazal tetejin. (Kocsis Ferenc, Marosiak) 173
