Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Ördöngösök (Veszettdoktor és társai)
Ordöngösök Kézfogással adja át a tudományát Józsi bátyámtú kérdeztük, hogy mé nem tanúta ki? Hát aszonta, hogy millió meg fene tudja hány rontás vót teizenkét órátú egy óráig. Teremtő isten basszon meg, mán megeszel, mondta Veszett Nagy Sándornak, aki tudta. Ha, aszongya amaz, eveszítetted mindened. Veszett Nagy Sándor fehér kutya vót, Józsi bátyám meg fekete-tarka lett vóna, de mán nem bírta a marást. így azt nem tudott meghalni, de végül aszonta, halljátok-e, én húsvétra meghalok, de húsvét előtt meg meghal az öcsém. Apjukom, nem igaz a! Igaz az, de süssél nekem lepínyt nagypénteken, mert én azt eszek. Hát akkó má csak nem evett belőle. Húsvét másnapján halva feküdt. Hallod-e, gyere csak át, mennyire küszködik Józsi bátyám. Menjetek má innét a teremtő üstenit neki! Hát mán megesztek. Bemék. Jó napot, Józsi bátyám. Mi baj? Hát hallod, annyi jószág van, állat, minden. Verjítek mán el, hadd halljak meg, hadd pihenjek! Fogjál velem kezet! Fogjon az isten magáva, hát csak nem leszek boszorkány, mint maga. Ott vót a felesége, odanyújtotta a söprűt, oszt rögtön meghalt. (Molnár István, Szentes) 1. Mindenki a tudását, aki amit tud ilyesvalamit a születésével hozza magával. Aki pedig nem a születésnél jut hozzá, hanem másképp, azok irtó szenvedésekké múlnak ki. Ha valakivel kezet fog, akkor ráhagyja azt, és akkor szípen meg is hal. Sok helyen meg a söprűt adják oda a kezibe. Ezzel adja le a boszorkányságát. (Székely Imre, Szentes) 2. A Sinkárul azt hallottam, hogy az mindent meg tudott gyógyítani. A veszettségtíil kezdve mindent. Csak azt az egyet tudtam meg hallottam, hogyhát nem tudom, hogy fia vót-e, lánya vót-e ennek a Sinkának, hogyhát mikor haldokolt, fogja meg a kézit, osztán át tudja venni a tudományát. De nem fogta meg neki senki se a kézit. (Nagy Mihályné, Szegvár) 3. Szentösön lakott ez a Veszött Sándor, és kérem szépen, kihívták oda. Mögállt a veszöttség. Tovább nem tött kárt a jószágba. De hogy mit csinát, azt nem árulta el. Mögállította a veszöttségöt. Nem árúta el. Most tessék ide figyelni: Lukács doktor úr, ez egy kerületi állatorvos vót, kijárt ide. Mer én gulyás is vótam. Aszongya, nem tudták Veszött Sándorbú kivonni, mivel indította mög a veszöttségöt, és mivel állította mög. Aszonta, hogy halála előtt öt perccel árulja el, és kérőm, nem árulta el a tudatát. És nem hagyta rá senkire a tudományát. (Szeri Sándor, Csanytelek) 160
