Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
A Teknyőkaparó (A szegedi nagytáj táltosa)
lösz egy másik háború, mögén összeszödik az emböröket. Aztán majd möglássátok, keletrül elindul egy sereg oszt egész nyugatig mén. Hát ezt mán míink is mögértük. Az oroszok gyüttek, oszt nyugatig möntek. Aszongya aztán majd mögtudjátok, olyan világ lösz, hogy a nappali rablók házról házra járnak és aszongya, a gazda nem mer szólni semmit. Azt visz el az a nappali rabló, amit akar. A gazda nem mer szólni. Hát a Rákosi idő alatt vót, ugye? Aki azt érte. Bizony. Vót olyan hízó, hogy hízó vót, és odamönt a végrehajtó és húzták kifelé az ólból, tötték a kocsira, osztán akkor az asszony sírt-rítt, a gyerökök jajgattak, ne vigyék el, ne vigyék el. És elvitték. Úgy ám! Aztán akkó aszongya, hát aztán majd mögén lösz egy olyan világ, hogy az embörök mán helyregyünnek, de majd egyször, majd mikor a Lucifer bandája házrul házra jár, hogy mentül több emböröket az ű sátra alá táborozzanak. Hát az agitálok vótak, higgye mög! Higgye el! Maga érte-e az agitációt? Házrul házra jártak öten-hatan, de azok ahogy begyüttek, elkezdtek hazudni, azok míg el nem möntek, mindég hazudtak. Osztán akkó aláírtunk. Odaadtunk kocsit, lovat, földet, mindönfélit. Aláírtunk. Annyit tudtak hazudni, mert az egyik elkezdte a másik folytatta. (Tóth István, Maroslcle) .4 Teknyokaparó /Filmrészlet/ L. I.: Hát jósolta, hogy valamikor majd nagyon jólét fog lönni. Nagy lösz a pompa, nagy lösz a rang, és jó világ lösz nagyon. Aszonta, hogy nagyon szépen járnak az emberiségök, éppen úgy fognak járni, mint az urak. V. J-né: Azt jósolta, hogy az unokáink ellátnak a világ végére, és oda is tudnak beszélni, mert olyan nagy lösz már tudomány, hogy ezt mind át tudják élni. L. I.: És ez a Teknyokaparó előre látott és tudott. Hittek neki, mert sok beteljesedett, amit az mondott. Mesélt arrul is, hogy majd olyan okos lösz az emberiség, hogy olyan gépezetet gyártanak, amelybe már önön magát meglátja, aki beszél. Tehát ez a tévé, csak ük azt nem tudták, hogy az tévé fog lönni. És ugye beköveközött... G. M-né: Úgy történt a dolog, hogy leülünk röggelizni. Mikó leülünk, nyolc óra. Odaér egy idős embör. De jó idős embör vót. Osztán én se kérdöztem hogy hány éves, ü se mondta. Odaért azzal a meleg kaláccsal. Egyre bíztatja, hogy de szegjék, vögyenek belüle, fogyasszák. Olyan fonatos kalács vót. Gyönyörűen mögsülve. Fölvágta, hát tényleg gőzölgött a kalács. Mögkérdözték tűle, hogy: Bácsi, maga honnét gyiitt, hunnét hozta ezt a kalácsot? Hát ez még gőzölög! Aszongya, én mögmondom maguknak: Berlinből hoztam. Aszongya, onnét hoztam, aszongya kisült, oszt én tarisznyába töttem, ebbe a ruhába belekötöttem, oszt elindultam, hogy akit tanálok az úton annak, majd odaadom. Hát maga mikó indult el? Hát az lehetetlenség, hogy maga gyalog ideért Berlinbül. Pedig én így gyüttem gyalog. Hát magának milyen lábai vannak, hogy ért ide maga? Hát azt nem árulta el, de aszonta, én vagyok az az öreg Teknyős, akiről azt hiszem mán hallottak,hogy az nagyon tudós embör. Okos, tudós embör. Hát ezön aztán mögátalkodtunk. 156
