Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
A Teknyőkaparó (A szegedi nagytáj táltosa)
sátor alatt mögfér. Mög azt is mondta, hogy cifra ruhák lösznek, mögváltozik a nép. Aztán mög az asszonyok nem ismerik a férfit. Övék a hatalom. Az asszonyok bírják a fődet, azok parancsónak. Az embör nem lösz semmi se a házná. De úgyis van má, csak figyelni kő. (Magyart Jánosné, Tápé) Istennek vallják magukat Azt mondta a Teknyőkaparó, mikor az utolsó évek lesznek, a fák csak kizöldellnek, errül tudjuk meg, hogy nyár lesz. Meg azt is mondta, hogy hegyimnek olyan népek, akik istennek vallják magukat. Most higgye el, hogy én is azt hittem, mikor maga először ide begyütt, mert éppen azelőtt járt itt autóval egy fiatalember meg egy idősebb, azt hittem maga is az. Ezek jehovisták vótak, ilyen hittérítők. Oszt tényleg azt hittem, hogy maga is az. (Varga Istvánná, Apátfalva) Majd Lucifer bandája házrul házra jár Az én apám apja, mikor Makón járt, mert Makóra való vót az én édesapám apja, osztán akkor az személyösen látta azt az embört. Az az embör közé állt az emböröknek dógozni. Azért nevezték Teknyőkaparónak, hogy még a teknyőkaparó cigányok közé is közéállt, oszt ottan dógozott. Osztán akkó mesélt, mesélt, hogy milyen világ lösz majd ezután. De ez a nyolcszázas évek elejin vót.- A maga édesapja mennyit élt?- Kilencvennégy évet. Hát aszongya, akkor nyomtattak együtt, ott vót a Teknyőkaparó bácsi is köztük. Osztán akkó az vót a szokás, hogy mindön vasárnap az ebédöt, a gazda összes részöseinek bent köllött adni Makón a háznál. Délelőtt a szűrőbe össze köllött takarítani a szalmát, polyvát, akkó hazamönni ebédölni, aztán möhettek széjjel. Már röndbehozták a szalmát, polyvát, szőrűt kisöprötték, majd fogták be a lovakat. Hát az öreg mög olyan fűzött bocskorba járt, hát aszongyák, gyék kend, gyék kend, be van fogva a ló. Aszongya az öreg, mönjetök, hazaérök én akkorára, mire tik. Hát mirehazaémek a jó lovakkal, akkorára az öreg Teknyőkaparó, így az asztal mögött a pádon beszélget a gazdával. Hát mikó bemönnek, hát kend hun került el, hát kinn hagytuk még a tanyán?! Hát aszongya, nem vöttetök észre, ott ahun a sárga mögugrott, ott kerültelek el bennetöket. Ahogy a szele mögcsapta a lovat, oszt a ló úgy mögrebbent. Hát osztán megint dógozgatnak, oszt mondja ám aztat, hogy majd mögtudjátok, lösznek olyan világok, hogy a nők elvöszik a férfiaknak a viseletűket. Rövid hajjal járnak, nadrágba járnak. Ilyenök lösznek. Aztán möglássátok, lösz nagy háború. Itthon maradnak a gyerökök, az asszonyok, az emböröket mög elviszik. Hát oszt a nyolcszázad évek végén nem vót itt Magyarországon háború, csak majd a tizennégyes. Aztán akkó, ha vége lösz annak a háborúnak, majd aztán lösz egy kis jó világ. De majd aztán mögént 155
