Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
osztán elásta vóna. Nem máson, hanem önmagámon történt, ugye?! Nem máson, mert én arról nem beszélek, ami a szomszédba történt. Hát ez cifra valami vót. (Domokos Mihály, Pusztaszer) 15. Vót egy gazdag család mög egy szögény család. A fiú vót a gazdag, a lány a szögény, és nagyon szerették egymást. De viszont nem akarta a két szülő, a gazdag szülei, hogy elvögye azt a szögény lányt. Vót egy nagyon gazdag nő, azt költött, hogy elvögye. Hát mit csináljon?! Ha ezök most mögesküdnek, ű mögbabonáztatja. És kérőm, mikor az esküvő vót, akkor az éjszaka mög is babonáztatta a lányt. Úgy mögcsinátak ilyen kócaficét, és elásta a szobának a küszöbje alá. Elásatta ebben az öregasszonnyal. Hát másnap röggel már annyira beteg vót az újasszony, hogy orvoshon möntek. Azt mondta az orvos, hogy nem tudja, hogy mi baja. Möghallotta egy javas- asszony, elmöndögélt, mög is nézte. Aszonta, mög van rontva. Méghozzá a küszöb alá van elásva, de ezt kivonni hiába vöszik, mert az asszony nem marad mög. Hanem ez csak úgy marad mög, ha elviszik arrul a helyrül, ahun lakott. De ez Tömörkényön történt. Hát négy lóval húzatták ki, négy lóval. Tiszta tajték lőtt a négy ló, mire sikerült kihozni. Azt mondta neki az öregasszony, csak akkor engedjék vissza abba a faluba, ha elrohad a küszöb alatt, amivel babonázták, amit beletöttek a küszöb alá. És ott egészségös vót az asszony, de ha visszamönt vóna, möghalt vóna. Ezt az én apám meséte. (Szappan Jánosné, Mindszent) egyéb tárggyal 16. Éppen a mút hetekbe beszéte itt egyik szomszédasszonyom, hogy hát üvele történt mög. Méghozzá Kistelekön. Hogy hát még fiatal lány korába, aszongya, hogy emöntek a bálba, oszt ahogy möntek vóna a bálba, möntek át az úton, akkor egy valamit lehajítottak előtte. Úgyhogy hát a lába azonnal főzsugorodott, és tán három hónapig vót neki úgy főzsugorodva a lába. Vitték ide orvoshon, oda orvoshon, mindönhova vitték orvoshon, és nem gyógyították mög. Aszonta aztán majd neki egyik orvos, hogy ezt úgy kötötték mög. Ez addig mög nem gyógyul, míg e nem ódják. Ide cigányasszony köll. Nohát oszt akkó tényleg aszonták, akkó ehívják azt a cigányasszonyt, aki mögrontotta, és az ódta mög is. Úgyhogy hát aszongya, hogy is mondta mán, nem akarok mán hazudni se, aszonta, ne ijedjön mög, ne féljön, ahány csomó van rajta azon a cérnán, mindön csomót el kő ódani. Mikor, aszongya, az utolsó csomót elódta, akkorára kinyút a lába. Röndbegyütt. Három hónapig vót úgy főzsugorodva a lába. (Gyapjas Ferencnó, Mindszent) 14
