Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
A Teknyőkaparó (A szegedi nagytáj táltosa)
Egyéb jóslatai Lőcsetlen kocsik futkosnak Eztet a Teknyőkaparót hallottam én többféleképpen. Oszt kinek hogy tetszik, az úgy mondta. Mondták, hogyhát lőcsetlen kocsik futkosnak, mikó még autó nem olyan nagyon vót. Akkor arra mondták, hogyhát a Nagyatádi-kocsik azok. Amikor aztán begyütt az autó, akkor arra mondták, hogyhát ez lösz az a lőcsetlen kocsi. Én semmi nevit nem hallottam sose, csak annyit hallottam: a Teknyőkaparó. (Molnár Imre, Makó) 1. Gyerökkoromba hallottam én ezt. Aszonta a teknyőkaparó cigány, kaparta a teknyőt, aszongya, a kocsik az országúton úgy közlekodnek, hogy egymást tapossák. (Zsupka János, Szó'reg) 2. Zárja el addig [a magnetofont], idefígyeljön! Na most, ha maga ezt hangra fővöszi, értse mög, akkor Ümondják, hogy Kúnszabó János mit mondott az öreg Teknyősrő. Én hallottam. Apám beszéte. Hát oszt ki vót az az öreg Teknyös? Mögjósolta azt, hogy mi követközik. Az öreg Teknyős azt mondta, hogy majd lösznek olyan kocsik, hogy nem húzza ló, oszt szalad. Az autó. Na és akkó ez is bevát. Lösznek vasparipák. A bicikli. (Kúnszabó János, Dóc) Vasmadarak szállnak Öreg Teknyősnek hallottam mindég. És az idősebbektül hallottam azt, hogy az öreg Teknyős megjósolta, hogy majd valamikor a kései utódaink, unokáink majd meglátják a vasmadarakat repülni. És azok majd még meg is tojnak, és akkor robban, és összedülnek a házak. Ezt hallottam az öreg Teknyősről. (Lázár György, Dóc) 1. Nem tudom aztat, hogy tényleg majd igaz lösz-e, nem lösz-e, de ne adja az Isten, hogy igaz lögyön. Az mindönt mögjósolt, ami idáig emúlt. Hogy járnak a nők, hogy járnak a férfiak. Nem lőhet mögismemi a férfit a nőktül. Ez má mögvan, benne vagyunk. Akkor azt is mondta, majd möglássuk, hogy gyünnek a fekete madarak. Tetszik tudni az, hogy mi? Mi vót? Repülők, amik vótak, mikó gyüttek a repülők bombázni. Beteljesödött. Osztán térjetök vissza az Istenhöz, mer a nép ügy elvesz, hogy csak annyi marad mög, ami egy fa alá aláfér. (Miklós Mihályné, Tápé) 143
