Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
A Teknyőkaparó (A szegedi nagytáj táltosa)
Annyira neki vót izéive, de neki a fogát kivötték. Szóval kivötte a bábaasszony, mikó mögszületött, kicsavarta a fogát. (Lajkó Istvánná, Öttömös) 8. Hallottam hírét ennek a Szűcs Illésnek, aki el is ment innen túl a Dunán. Az foggal születött gyerök vót. És abba az időbe vótak olyan viharok, olyan jelös napokon, mint Luca is. És mikor gyütt a zivatar, az édösanyja mindég arra figyelmeztette, hogy kisfiam, ne mönj el messzire a cimborákkal, mert gyün egy vihar és tégöd elvisz. És akkor a gyerök figyelt is erre, mert mán nagy vót. Tízéves löhetött a gyerök ekkor, mikor aztán már nem akart ű hitelt adni az ilyen parancsokra, hanem elmönt a többi cimborákkal. Elmönt ű is fürdeni. És akkor, kérőm szívesen, ott halt bele a vízbe. Mikor a förgeteg gyütt, oszt a kisgyerök még ráhallgatott az anyja szavára, akkor az édösanyja a kötője alá aláfogta, csak míg a vihar átmönt. És fölnevelődött nagyra. Úgy vótak vele, tán nem is fog azon a baj. Olyat hallottam, hogy egy idős, ismeretlen, ősz embör ebbe a faluba is járt-kelt. És nem adtak neki sehun se semmit. Bemönt egy házhon és vizet kért. Vizet kért és aszonta, hogy majd fáim ez a kút áldott fog maradni, mert ebbe a házba meg fog öregödni a gazdája és családja gondját is fogja viselni, de közbe lösznek olyan nagy viharok. Erre a kútra vigyázzatok! Hát itt is van ez a ház, máig is él a faluba. (Paplógó Lajosnó, Öttömös) 9. Ott lenn a Kunhalmon lakott. Hát hogy mi történt vele? Hát az történt vele, hogy mikor gyütt valami zimankos iidő, amibe születött, az anyja abba a kötőjibe takarta bele. Mikó gyütt a fölleg, az mán akkó rítt, bujkált. Akkor az anyja betakarta avval a kötővel, oszt akkó nem vót a tátosnak ereje. (Kispál György, Domaszék) 10. Juhász vót az én apám, oszt akkó puszta vót erre mind, nem vót ez a sok ház. Oszt akkó ű kihajtotta birgéket már tavasszal. Oszt akkó aszongya, hogy egyször gyün három kis embör. Szűr vagy mi vót rajtuk, oszt aszongya, kértek tejet. De hát meddő birge vót, még akkó nem löhetött tejet adni. Oszt akkó aszongya, hogy nincsen tejünk, de ha nagyon öhetnének, valamelyik háziul hozok maguknak. Aszongya, köszönik szépen, de itt a szomszédba vót egy ház, zsindölyös teteje vót. Aszongya ott mán kértünk, de nem adnak. Aszongya, majd lássa mög, hogy egy óra hossza múlva mi lösz avval. Hát osztán a Kupak sógornak a testvérje lakott ott, kettő is. Oszt gálánt fiatal asszonyok vótak azok. Szép vasalt szoknya mög mindön. Oszt akkó gyütt egy forgószél, oszt levágta a tetej it, a vasalt ruhát mög vitte kifelé, szanaszét szórt mindönt. Hát hogy azok csinálták-e, tudja a Jézuska. (Pigniczki Sándomé, Csengéié) 113
