Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
A Teknyőkaparó (A szegedi nagytáj táltosa)
a bácsi, várj asszony, majd köszönök én neked olyan nagy kalappal, meglátod, nem is soká! Aszongya neki a nagynéném, olyan jó szavas vót, köszönj, amilyennel akarsz, semmi közünk egymáshoz. Otthagyta a nagynéni azt a bácsit. Nem telt abba bele még két órahossza se, egyszer a nagynéném etette a csirkéket, arra lett figyelmes, hogy úgy nyugat felől egy fekete felhő fölkerekedett az égre. Nézi, de nagyon gyün a felhő. Még a csirkéket jól se tartotta, egyszer egy nagy reccsenés, ropogás. A nagy felhőbűi olyan vihar támadt, hogy levette a háztetőt, bevágta az udvar közepére. Egyet fordított rajta és keresztbe vágta a tetőt. Akkor aztán a nagynéni mondta az urának mikor hazaért, az anyjába az ideodát, itt vót nálunk egy olyan ember, de nem tudom, ki vót. Mondja, hogy mit kért, de nem adtam neki semmit se, oszt nézd meg, ehen van az udvarba. Egy óriási vihar az egész tetőzetet levágta az udvar közepire. Akkor oszt mondta a sógorom neki, ezt tanuld meg, ha bármikor ilyen valaki gyün, ami van mindent adjál neki, mert ez lehetett egy táltos. (Rabi Imrúné, Forráskút) 6. A szomszédjukban lakott Kevermesen ez az ember. Az foggal született, és tizenkét esztendeig odavót, nem tudtak róla semmit, hogy hát él-e vagy hal, vagy hun van? Majd tizenkét esztendőre hazament. Osztán ráparancsolt az apjára, hogy fogjon vasvellát a kezibe és álljon a kúthon, mert majd gyün egy nagy bika és aztat üneki le kell verni. Hát oszt úgy is vót, tizenkét óra után mindjárt ott vót a nagy fekete fölleg, mert ük csak fölleget láttak, semmi mást. Csak az apja aztán szúrkálta, mert kiabált az apjának, szúrja agyon, szúrja agyon, de ő is szúrkálta vasvellával. Egyször eltűnt a nagy borulás. Na, szerencséje, apám, hogy segített, mert máskölönben meghaltam vóna! Ezt hallottam az apámtúl. Mást nem tudok. (Zsíros Mihály, Nagymágocs) 7. Az anyám mesélte, de elfelejtöttem én ezt, hogy a tátos foggal születik. Az mög itt vót a második szomszédunkban, az vót olyan foggal születött gyerök. De azt osztán végeredménybe el akarták vinni, és nem adta oda az anyja. Nem adta oda. Osztán mindég kérték tűle, oszt akkó aszonta az az illető, úgy se tudja semmi hasznát vonni, mert az úgyis möghal. És kérőm szépen belefulladt a vízbe az a gyerök. A Szűcs Illés öccse vót. Nem adta az anyja oda sohase. Mikor belefulladt a vízbe, még akkor is vótak itt érte. De az olyan vót, hogy a gyűrűt vagy valamit akárhuva letörtek a homokba, úgy hogy ü befogta a szömit, ű abba a homokba addig keresködött, hogy mögtanálta. Attú akármit törtek el, az mindönt mögtanált, az a gyerök. Annak a fogát kivötték. Annak elvitték éjjel a fogát az ágybúi, amikó még az anyja feküdt vele. Két alsó foga vót. De az is olyan kóborgó vót, hogy hát mikó az üdö gyütt, mindég az Lidőt nézte, hogy hát merre mén. így fölfele nézött, hogy merre mén. De sokáig ám, mán még embör vót akkor is. 112
