G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)

Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.

hoz nem is kapunk, magunk azonban a nemzeti őrsereg szolgálatában fáradozunk, mit szívesen is teljesítünk, mert juhainkat most, e zavarteli időkben, hol mindenki garasát leikéhez szedi, még fele áron sem adhatjuk el, végső háromlódással pedig, igazságosan, ezektőli megválásra tán nem is kényszeríthetünk; megemlítvén azt, hogy valamint az alsó városi gazdák mezőt béreltek, mi is, hogy kapjunk, iparkodni fogunk szerezni.

Miután e nemes város Rókus részéről, használatképp bennünket illető legelő, részint az ún. mars mezejéről által tett barom vásártér, részint pedig, a minden nap kisebb kisebb terjedő téglavető és vályog föld által elannyira elfoglaltatott volna, hogy mindamellett, hogy a legelőért a Nemes városnak adózunk, úgyszólván mihasznát sem vehetjük, ugyanazért a sikeresebb anyagi jólét, és célszerűbb gazdálkodás tekintetéből, bátorkodunk mély alázattal megkérni a tisztelt közgyűlést, méltóztassék ezen, bennünket illető legelő rész helyett, a Rókus városi szürüs kerteknek környékét, legelőül kiadat- tatni, mert ezen, most érintett okokon kívül, a tisztelt közgyűlést még a következendő okok is vezérelhetik, jogos és igazságos kérésünknek teljesítésére, ú. m. mi a legelő használásáért adózunk, mégis megengedtetik idegeneknek is, kik kereskedés végett, nagyszámú juhokat, göbölyöket és marhákat hajtanak keresztül, a legeltetés, mit tökéletesen tanúsít a városnak azon gyakorlata, mely szerint ti. idegenektől azon legelő hasz- nálhatásáért fűbért szokott szedetni, továbbá azon legelő mindamellett, hogy csekély kiterjedésű, mégis majd minden esztendőben, az arra vonuló, illetőleg keresztül vágó budapesti országút miatt, hogy anélkül is csekély számú juhaink alig alig találhatnak rajta, csak vékony táplálékot is. Minél fogva, ha ezen, s fennebb kijelentett igazságos, és méltányos okainkat, a tisztelt közgyűlés becses pártfogása alá veszi, nem kételkedünk, hogy kijelentett kérésünk nem teljesíttetik, mit midőn teljesíteni, ismételve mi, mint a nélkül is csak szegényebb, és csekély számú juhokkal bíró juhos gazdák, minthogy városi statútumunk értelmében, nem lehet forrón, óhajtanánk, minden tisztelettel maradunk.

Mindenki aszerint köteles dolgát intézni, miként, a magának hajtandó jövedelmen felül, a közönségnek is hasznára és segedelmére legyen; mi pedig csekély számú juha- inkkal, e városnak javára inkább, mint kárára törekedtünk lenni akkor, midőn a természet adta adományon, a szabad legelőn, néhány darab juhainkat szaporítgatva, nevel- getjük, hogy ekként, az amúgy is vidékünk lábas jószág hiányában szűkölködvén, ezek gyümölcsöztetéséből amennyire, és amiben lehetséges, a piacról venni szokta közönség élelmét könnyítsük; megkérjük tehát, fiúi bizodalommal, a közgyűlésnek egyes, úgy összes tagjait, miszerint, tekintvén terheinket, hogy ezt annak idején könnyebben leróv- hassuk, tekintvén azt, hogy a rókusi szabad legelő nem nagy, mely a 4 országos vásárok által, nagy résziben legázoltatik; a vályog, tégla és egyéb gödrök által leszükíttetik, hogy a rókusi volt temető mentében, a Dorosmai út melletti szabad mezőn a legeltetést, és 60 darabig való juhtarthatást megengedni szíveskedjen. Csurgó József, Csurgó Imre, Csernák Márton, Csáki Bordás József, stb., kis számú juhaik után helybeli adózók.

Miután, a szegényebb sorsú juhos gazdák részére, a várost övező nyomásból kihan- csikolt legelő, a tégla és cserép gödrök által, úgy a gyepmester által kihordogatott szemetekkel, nem különben a baromvásár által is, igen megszoríttatnék, annál fogva, a rókusi nyomáson a juhos gazdák által használt legelőhöz, még ugyanezen részen lévő szűrős kertig, hozzá csatoltatand, teljesítésével a kapitányi hivatal megbízatik. Folyamo93