G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
171. Abbeli folyamodványunk, mely szerint a közgyűlést megkértük, hogy az ez előtt használatunkra volt legelő, most a 4. országos vásárok végett használtatik, s a vályogverők által használni szokott térség pótlásául nekünk, szegény sorsú, kevesebb, mintegy 30 db. juhokat magunk, s a városi közönség táplálására, tartani szokott embereknek, a szürüskert melletti téren, a legeltetés megengedtessék, tegnapi napon, mint értesültünk, megbukott, sőt némileg irányunkban, büntetésül szabatott, kérésünket ezen engedelem iránt ezzel megújítjuk, s azt el nem érnénk, az esetre oda terjed legalázatosabb kérésünk, hogy ezentúlra, a 30 db juh tarthatási engedelem 50 dbokra engedtessék meg, annál is inkább, mert a tehenes városi gazdáknak még a száma sincs meghatározva, hogy mennyit szabadjon nekiek a csordára kiküldeni. A folyamodóknak ebbeli kérelmük már fentebb, felülhaladva lévén, ezúttal újon figyelembe nem vétethetik, és 30 darabon felül netalán levő juhaik irányábani intézkedésre, mai napról számítandó 1 holnapi, a kapitányi tisztség által, az illetőknek tudtul adandó határidő, engedtetik. A közjóra vezető ipar és gazdálkodás tekintetéből, boldog emlékezetű ősapáink még, e nemes város alsó részében, juh tartás, illetőleg legeltetés végett, bizonyos mennyiségű legelővel ellátattván, miután emlékezettől kezdve, egész eddigelő, azon csekély, s csupán a szegényebb juhos gazdák részére, kiknek ti. fejenkint, a városi határozatok értelmében, 30 darabnál többet legeltetni nem engedtetik, kihasított legelőből részint temetőnek, részint pedig téglavetőnek és cserépégetőnek igen nagy rész elfoglaltatott volna, oda járulna alázatos kérésünk, méltóztatnék a tisztelt közgyűlés, ezen fontos okainknak, s annak is tekintetbe vételével, hogy naponkint mindinkább szaporodnak a juhos gazdák, azon legelő földet a csordalegelőből kihasítandó, bizonyos mennyiségű földdel megnagyobbítani. Igazságos kérésünket, midőn ismételnénk, teljes tisztelettel maradunk. Jól tudjuk, mily szigorú határozat hozatott erányunkban pár hetek előtt, a juh legeltetés végett; bízva mégis minden rendű elöljáróink mindenkori jóakaratában, miszerént ember barátait a végromlástól a lehetségig megóvni azon elv szerint is, „élni és élni hagyni” mindig iparkodnak; e tekintetből vagyunk bátrak a hozott határozatot felmelegíteni, és magunkra a közgyűlés figyelmét, egyszersmind atyai gondolkodását fordíttat- ni; s miután t. közgyűlést alkalmul óhajtottuk megragadni; kérvén ennek összes, mind egyes tagjait, miszerént, a határozat határideje még be nem következett, e rendkívüli közgyűlést alkalmul óhajtottuk megragadni; kérvén ennek összes, minden egyes tagjait, miszerént a határozat alkalmazásának mellőzésével, figyelembe véve e mozgalmi, páratlan szomorúsággal teljes idők szigorú hatásait, bennünket, a még most meglevő ju- haink 31 számon túli feleslegének birtokában békésen meghagyni, legalább is az idén, annál inkább szíveskedjen, mert az aratás megtörténtével már tarlókat is bérelhetünk, hol ezeket éltethetjük; mert a városi szegényebb sorsúaknak semmi, senki inkább, mint élelmi, e tekintetű cikkekkel nagyobb segítségükre, mint mi, miután hetenként csekély juhaink utáni gyümölcsöztetéssel, a piacon kétszer is megjelenünk, hol a szegény ember pár garasáért tej, túró, vajjal magát ellátja, még ezt a nagyban űző mezei gazdák nem teljesítik; mert csekély juhainkat a járásba ki nem hajthatjuk, jó cselédet ily kevés szám92
