G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
(520); 450 ftot Vadász Josepha, született Béró asszonyság a városnak 6%-os kamatra kölcsön adott: sti 832/1849. május 14. (603); Polgármesteri jelentés, Fellmayer Antaltól, az újoncok fizethetésére felvett kölcsönről. A bemutatott eredeti kötelezvény a letételek tárába tétetni, s a felvett 4000 pftnyi öszveg, a legközelébb bejövendő adóbeli járandóságból, visszafizettetni rendeltetik: sti 1109/1849. június 18. (842); skj 112/1849. május 4; Schmidt Ferdinand, volt tanácsnok... Frén Mihály, szabadkai lakos által, az ország segedelmére ajánlott 100 vftokat Korda János Úrnak által adandó, kiküldetve lévén, jelentést tesz: sti 1174/1849. június 19. (872) 155. Jelen korunk az érdekek kiegyenlítésének hatalmas ideje. Áthatva mi is az eláradt szellemtől, tiszteletteljesen járulunk e szab. Kir. Szeged városa naggyüléséhez, bízva ösmert igazság szeretetében, erősen hisszük: hogy kérésünk méltánylásra találand. Számos éveken keresztül türelemmel viselt terhűnk béketűrésünket kimerítette; mert alapját nem a méltányossággal ugyanazonos jogosság tévé le, hanem inkább egyesekért százakéval küzdő érdek parancsolt, tulajdonunk sérthetlenségével. Elérkezettnek hisszük az időt, midőn „rólunk nélkülünk” csak amúgy, nyájként rendelkezni hatalmában senkinek sincs; és midőn, a meggyőződés hangján így szólunk, teljes, és tökéletes mértékben érezzük azt, hogy állásunk plébániánk erányában a változás küszöbén áll; mert ha Részkének szegény lakosát gyermekkel áldja meg az ég, és ha a keresztség szentségében óhajtja részesíteni, szükségképp Palánk plébániájára kell azt hurcolni, pedig vajmi terhes ez elmulaszthatlan kötelesség az ártatlan gyenge magzatra nézve is, a télnek zord szakában, ha Röszkének lakosa végvonaglásában szent áhítattal, a vallás malasztjához folyamodik, átköltözendő lelkének vigaszt keresendő, kéntelenek a kö- rülállók kitelhető gyorsasággal, kivált tavasz, és őszi időkben, midőn az agyagos föld csaknem járhatatlansággal határos, Szeged Palánk plébániájára folyamodni lelkészért, csak azért, hogy az illető plébános rendeletét az Alsóvárosi zárdának megvigye, melynek folytán, az említett atyák egyike teljesíti az általunk kért tisztet. Mit mondjunk a temetkezéssel egybekötött nehézségekre, midőn a holttestet a várostól is távol fekvő Palánki sírkertbe vonszoljuk? és mindezen, igazsággal egybe nem férő terheltetésünk csak azért történik, hogy a Palánki plébánia jövedelme nagyobb legyen. A jövedelemnek gyarapítása erányában semmi szavunk. De mi a vélők vagyunk, hogy lelkünk üdvössége az Alsóvárosi plébánián úgy elérhető, mint a Palánkin. Végül, érintetlenül nem hagyhatjuk, miképp az elősorolt nem csekély sérelmeinken fölül, legérzékenyebb a reánk terhelt stóláknak elviselhetetlensége: jelesen, esketésért minden pár külön 14 vfkat akkor, midőn a Palánkiak csak 6 vft-t fizetnek. A keresztségnek a keresztény világban stólája nincs, és mi mégis, 1 vft, 6 xrt, adóztatunk minden keresztelésért. Többet elősorolni felesleg. Az eddig előadottakból félreismeretlenül kitűnik az, hogy Palánki plébániával lett egybeházasításunk nemcsak természetellenes, de egyszersmind jogtalan is, nemcsak azért, mivel Alsóváros, helyzetünknél fogva, reánk nézve kedvezőbb, de azért is, mert az említett önkéntes zsarolás béketűrésünket tökéletesen kizsákmányolta. Ezek után alázatosan kérjük a tisztelt naggyűlést, méltóztassék kegyes közben jöttével eszközölni azt, hogy a Palánki plébániától elválasztva, az Alsóvárosi egyházhoz csatoltassunk. Midőn magunkat pártfogásába ajánlanánk, maradunk a tisztelt nagygyűlésnek alázatos szolgái, Barna András bíró, Lajos Antal esküdt, Szakái Antal esküdt, 80
