G. Tóth Ilona: Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc szegedi dokumentuma a Csongrád Megyei Levéltárban - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 28. (Szeged, 2000)
Dokumentumok és regeszták 1848. március 15–1849. július 30.
nádi püspök úrhoz folyamodtunk, ki is azonnal, tisztelendő Oltványi Pál, Szegedi születésű pappal megörvendeztetett, ki is f. é. április 21-én hozzánk érkezvén, s azóta, mint helyettes lelkész, nálunk tartózkodik, ki emberszerető bánásmódja, példás élete, hivatalos buzgalma által olyannyira megnyeré bizodalmunkat s szeretetünket, hogy tőle megválni éppen nem akarunk. Úgy hisszük, a szeretet s bizalom az, mi a híveket lelkipásztorával összefűzi, anélkül egy lelkész sem boldogíthatja híveit. Kérelmünket a cultus miniszter úrnál is előterjesztettük, ki is küldöttünk által bennünket egészen megnyugtatott, ígérvén: hogy csak nyugodtan legyünk, az ő intézkedésére, igazságos kérelmünket, a kegyuraság méltányolni s teljesíteni fogja, s fel nem tesszük, hogy a miniszter úr adott szavánál fogva nem intézkednék e dologban. Tiszteljük mi Szeged város kegyúri jogát, de azt is tudjuk, hogy azon joggal teher is van egybekapcsolva, ámbár annak viselését az oly huzamos idő óta tető nélküli papiak nem éppen hangosan igazolja. Szinte felhozhatónak hisszük itt azt is, miszerént papunkat egyedül mi fizetjük, azon papunkat t. i; ki a három ezerre menő Szeged-szállásbelieket lelki dolgokkal látja el, és így mi tartunk számos Szegediek számára papot, mégis, annak kinevezését, kit óhajtunk, ha meg nem nyerhetjük, kivált most, az avas kiváltságok lejártával, a nép életében a haladás új nemével találkoznánk. De mellőzve ilyeseket, erősen hisszük, hogy a tisztelt képviselő testület papválasztási jogát legszebben gyakorolja akkor, midőn azzal bennünket boldogít, nem pedig kedélyeket zavar s izgat fel. Ugyan azért ismételve kérjük a tisztelt testületet, miképp igazságos kérelmünket figyelembe véve, annyi bizodalom, és szeretettel felkarolt lelkészünket, Oltványi Pált nálunk, mint állandó plebanust, meghagyni szíveskedjen, mert így mind jogának ép gyakorlatában maradand, mind pedig a szunnyadozó kedélyek fel nem újultával, zavarok nem támadandnak. Kérelmünket a tisztelt választó testület pártolásába ajánlva, teljes tisztelettel maradunk. Tisztelt városi közönségnek, polgártársai, Kistelek helység bírái és közönsége. Tekintetes Tanácsnok Úr! különös kegyű urunk! Azon kegyes felszólítására, melyet folyó hó 2-án hozzám intézni méltóztatott, van szerencsém válaszolni: Mennyiben teljesítettük papi kötelességünket a felső városi tanyák lakóira nézve, nyilváníthatom, hogy, miután 1838. évben, a kisteleki volt n.(agy) r.(eményü) lelkész úr, s a felső városi plebánosi helyettes között, a felső városi tanyák lakosainak lelki dolgokbani elláttatása irányában némi vetélkedések történtek, mintha a Kunság, Szatymazi posta, Puszta-szer, s Hantház határain elterjedt tanyák mind a kisteleki plébániához tartoznának, N. M. Lonovics József, megyés püspök urunk oda méltóztatott nyilatkozni: hogy az említett helyeken elterjedt tanyák egyetemben a kisteleki plébániához nem tartozhatván, de azoknak, melyik plébániáhozi tartozásának szoros elhatározása is lehetetlen lévén, a lelki dolgokban megtartatni kívánja, hogy az említett tanyákon lévő hívek, a két plébánia közül melyikben jelentendik magukat, a lelki dolgokban kész szolgálatot nyerjenek. Ennek következtében, ha ki a tanyabeliek közül a Szentségeket általunk kívánta kiszolgáltatni, mindenkori szolgálatunkkal készen voltunk. Továbbá: 1841. évben, szívére vévén ő n. méltósága a felső városi tanyákon lévő híveknek a lelki dolgokbani szomorú elhagyattatásukat, rendelni méltóztatott: hogy minden vasár- és ünnepnapokon egy szerzetes atya, a felső városi kolostorból menjen ki a tanyákra, Sz. Misét s egyházi beszédet, délesti isteni szolgálatot végezendő. Ezen a 54
